Seronsztón kissé nyűgli...

... mert bár már, a piros betűs ünnepek eljövetelével, megszűntek a hőhullámai, cserébe ugye ismét itt a fürdőköpenyes két-há' napos időszak, amikor hol az ágyon fetreng kicsit laptopostól, úgy dolgozik a lelkem, látástól mikulásig, (na, ez így nem egészen stimmel momentán, mert miki itt, és ő mégis ) hol a slózira rohangál, hol belenyiffan a telefonba a férjnek " ne zavarj, szenvedek, jó?", hol gőzerővel nekilát takarítani, aztán, tíz perc múlva eldobja a porszívó szárát, és ledöglik az ágyra.
Ilyenek vannak vele. Végül is megszokta már, ő is és a család is, és a hormonok-Seronsztón harcból már csak annyi érezhető, hogy nem köt már bele az élő fába is, csak egyetlen pillanat alatt a plafonon van, ha valami jól felbosszantja. Mondogatja ő magában, hogy ohmmm, ohmmmm, a bánatooooohm fog ezen idegeskedni, de hát az emberi hülyeség kiveri nála a biztosítékot, alaphelyzetben is, hát még ciklus előtt, és benne ülve!
Szóval kódorog a lakásban talpig frottírban, tükröt még fogmosáshoz sem, és áldja a jóstent, hogy otthon dolgozik, mert így legalább tud.
Ennyit a piros betűkről.
Egyébiránt pedig elanyósodik. Szóval tipikus anyós lesz belőle, akárki meglássa, mert hogy egy fél teáskanál vízben megtudná fojtani azt a pernahajdert, aki a nagyobbik lányát felcibálta a nagyfaluba, holott hogy megfogadta, mikoron kicsiny lányai homokot ettek a játszón, és tömték bele a prejnerbalázs szájába, aki jóízűen fülig vigyorral ette a "süteményt", hogy jó is lesz, ha majd megnőnek a lányai, és párt választanak, mert Seronsztón nem lesz hagyományos értelembe vett anyós, akiről az anyósviccek szólnak, hát most nesze neked, nem hogy viccet, de kész adomákat lehetne anyósságáról írni.
Kriminális, nyilván van igazság abban, amit ő sérelmez, mert nem csak az a baj, hogy az a pernahajder elvitte magzatját a világba. Más is van, úgy, mint tisztelet teljeskörű hiánya, a pernahajder neveltetéséből kifolyólag, és Seronsztón csak azért nem nyitja ki a pofáját, csak egy résnyire, a miheztartás végett, mert szereti az elsőszülött lányát.
Szóval, a fogadalma, ott a homokozó szélén, az...elfútta a szél, na.
A férj meg dühöng, és fújná a magáét, ám Seronsztón csitít. Nyilván, hiába lóg a férjen és fogja be kézzel-lábbal a száját, azért annak csak van egy szabad végtagja, és felhívja a pernahajdert, és úgy apósosan beolvas neki.
És ilyenkor Seronsztón fog egy vasalót, és nekilát elsimítani az ellentéteket. Megcirógatja a férj fejét, belebirizgál a szakállába: "jaj, apa, ne légy ilyen vad, hidd el, ettől csak eltávolodik a gyerek". Aztán marokra kapja a telefont, mikor a férj nincs a közelben, és halkan suttogva, mint mikor verset mesélt neki, úgy két évesen, amikor ordított a lány a rajta esett sérelem miatt, éppen azzal a hangsúllyal megnyugtatja a nagyfaluba költözött gyerekét.
És a férj lecsillapodik, a lány abbahagyja a bőgés.
Seronsztónban pedig ott munkál a tüske, a soha ki nem mondott vélemény.
Hagyja, hogy hadd élje az életét a gyerek. Mert ez olyan, hogy csak a saját kárán tanul.
Ha meg nem lesz kár, akkor örül Seronsztón.
De az aggodalom sosem fog múlni a szívéből.

Seronsztón úgy gondolja...

...hogy nyilván nem kell illúziókba ringatnia magát, mert ha túl magasra mászik, onnan nagyobbat esik. Semmi különös, csak óvatos.
Tudományos megfigyelés: mikor a ciklusa elején jár, kiegyensúlyozott, és nyugodt. Aztán mikor jön a közepe, amiről sosem lehet tudni éppen mikor jön, mert ugye most van némi kavarodás a negyvenes évek után, szóval amikor a hormonjai így csinálnak ni: zzzzggzzzzzgggzzzzz, és óránként néhány percre a trópusokra utazik testileg, veri a víz, mintha a monszun kellős közepén ücsörögne, fújtat egyet, akár kettőt is, tarkótájékon pedig csurran az izzadtság, szóval ilyenkor már tudja, számíthat a meghülyülésre is.
És tényleg.
Paranoid elképzelései lesznek, részletes számlát kér a családi mobiltelefont illetőleg, aztán persze telefonál is, "mi a szentszarnak hívtál te huszas számot, ez a telefon a családé, te galád, tán a nőcikédnek van huszas száma?" aztán jön a válasz, keményen erőltetett nyugalommal a férj hangjában " életem, a főnököm is huszas, és igen, létezik hogy egy hónapban 28 percet beszélek vele, ha összeszarja magát az autó víz(faszomtudjamilyencsöve (seronsztonnemtudja) ) szóval, ne aggódj, nincs senkim!" és Seronsztón próbál megnyugodni, lekever magának gondolatban néhány taslit, nevelő jelleggel, és fél órás dúlás-fúlás, témobilnak való telefonálgatás után, lemondóan leteszi a készüléket, mielőtt még az ezernyi menüpontba lépés után az ügyintéző felvenné.
Akarja egyáltalán tudni Seronsztón, hogy volt-e vagy van-e valaki? Nem akarja. Igazán nem akarja, félti magát, és félti a mostani viszonylag jó állapotot, így hát próbálja tolakodó szívét odébb taszajtani a józan Esze, és mondja neki: mennyémá' innen. Akarsz te szarul lenni? Nem. Akkor húzzál szépen a helyedre, és dobogj szeretve tovább. Mert néha nem kell mindent tudni.
És a szíve a helyére zöttyen, és az Ész ezáltal a parát (paranoiát?)is kinyírja, csak egy morzsányi marad a lelke legmélyén.

Aztán meg ma jó napja volt Seronsztónnak, mert ment reggel az autóval, és előtte haladt egy busz, és a busz hátsó ablakának üvegén keresztül egy kicsi lány integetett neki, lehetett talán három éves, és elég sokáig ment Seronsztón a busz után, és a kislány mosolygott, és Seronsztón is mosolygott, meg a piros lámpánál a kezével árnyéknyuszit játszott neki a kormány felett, és a kislány még jobban mosolygott, és aztán mikor elkanyarodott Seronsztón, és ment egy jó darabig, azon kapta magát, hogy még mindig vigyorog mint a tejbetök a stelázsin,  és jó volt így ez a taknyos reggel, persze Seronsztónnak eszébe jutott a nagyobbik lány, mert most nincsenek valami jóban, mert a férj indulatos, és realista, és Seronsztón szeretné ha minden rendben lenne, és kicsit fájt a szíve, hogy egyszer a nagyobbik is volt olyan kicsi lány, mint az, aki ma az autóbusz ablaka mögül integetett neki, akinek a Metro-ban matricát vett, az albumba például, mikor annyi idős volt, mint ez a kislány. Mindig csillogósat kért.

Aztán az is eszébe jutott ma Seronsztónnak, hogy kéne írni a Kölyöknek, akit még alig ismer, mert 8 év alatt kábé találkozott vele négyszer, és ha minden jól megy, most már sűrűbben fog, hiszen a férj fia, és annyi idős mint a kisebbik lánya, 17, és azon agyalt Seronsztón, hogy annyi mindent mondana nekik, a két lánynak, és a Kölyöknek, hogy kéne egy blogot nyitnia,  és írni nekik mindazt, amit egyébként nem mond el, mert nem úgy hozza a helyzet, de mondaná nekik, amitől szeretné Seronsztón, hogy jobb emberré váljanak, aztán persze eszébe jut Seronsztónnak, hogy hiszen ő sem jó ember, tele van hibákkal, milyen alapon, és milyen jogon? És különben is, hessegette el magától Seronsztón az ötletet, majd húsz év múlva, mert ilyent csak azok írnak, akik már bölcsek, öregek, és már a haláltól félve valamit akarnak maguk mögött hagyni, valami örökséget, és Seronsztón egyenlőre valószínűleg örökség helyett ökörségeket írna, így hát toljuk már ezt el úgy húsz évvel.

És dolgozik Seronsztónban a hétvége is, a felszabadultság, az öröm és a jókedv, a sírás és a morfondírozás elegye, a madárlátta pogácsa íze, a kopott, szakadt szélű kártya szétszórása az asztalon, a poharak koccanása, a tuccteilyentuccost kérdése, a mosolygó szem most tele fájdalommal, a bölcs hümmögés a szemüveg fölött nézve, a nemrég még a  halál árnyékában toporgó nő életvidám kacaja,  amitől Seronsztónban ismét átértékelődött sok minden, mert erről is eddig csak egyféle képpen volt tapasztalata, aztán most megmutatta neki M. hogy nem csak "úgy" lehet hozzá állni, és B. megnyugtató biztonságot adó közelsége, és Seronsztón megfogadta, hogy jövő nyáron vesz egy biciklit, és B. lesz az, aki megtanítja biciklizni, mert B.-ban bízik, csak P. szemében lévő fájdalmat tudná enyhíteni valahogy, mert azt nem volt jó nézni.
Seronsztón szeret. Tud tisztán, önzetlenül, csak önmagukért tudja őket szeretni.
És Seronsztón ilyenkor megnyugszik.
És tud tuccost.
Most már. :)

Seronsztón mondja...

....nyugodtan légy boldog akkor, amikor úgy érzed, hogy boldogság van. Ezt azért mondja hősünk, mert ritka pillanatok egyike, amikor úgy igazán, aztán meg van az a pillanatsor, amikor hosszabb ideig tart a boldogság, ezért  sor, akár a szorosra fűzött gyöngyök, úgy tapadnak egymáshoz a boldogságpillanatok, hol is tartott tulajdonképpen? ja igen, szóval Seronsztón fél még egy kicsit boldog lenni, de másokat bíztat arra, hogy bátran legyenek, ő még fél egy kicsit úgy belül félrehúzódva. De csak néha. Nem mindig meri elhinni, hogy most minden oké, sőt, félve mondja Seronsztón, hogy most minden oké, úgy uszkve 95 százalékosan.
A franc se tudja, mi változott benne, de hogy valami, az biztos, mert sokkal higgadtabb, és nyugodtabb. Ami nyilván neki is jó, meg a közvetlen környezetének is, jóhogy, de ő belül valamiért olykor azt érzi, mintha viszketne.
Hogy mi viszket. A választ még maga Seronsztón se tudja, egyszerűen azzal magyarázza, hogy hiányzik neki az a forgószél, amitől átélt poklot, menyországot. Amitől kedve volt A Tevékenységhez, most is megvan, csak olyan langymeleg az egész, mintha lepisilte volna a kezét.
Azt a melegséget érzi, amely jó, főleg ha fázik az ember keze, de ha éppen nem, akkor csak kényelmetlen helyzet.
Hát mit mondjak. Seronsztón nem valami egyértelmű mostanában.
Nem hiányzik neki semmiféle érzelmi zűr. Nem hiányzik neki tulajdonképpen néhány családtagján kívül más. Mégis...
Valami tűz. Az hiányzik. Ott belül.
Néha falra mászom tőle. Hogy neki mindig van valami, amit kifogásolni kell.
Az a nagy arany igazság, hogy Seronsztón fél. Fél, hogy összetörik ez a kényelmes puha, meleg szeretet, (micsoda képzavar, mi?) amit most élnek meg a férjjel, de hát, mit tud tenni azon kívül, hogy parázik? Semmit.
Akár örülhetne is, hogy így van, nem?
Nem csak puffogtatná másoknak a fent említett bölcsességet.


A hormonjai szépen sorba rendeződtek, bár a változást érzi továbbra is, a mellei ciklus elején is olyanok, mintha éppen szoptatni készülne, mindkettő, (hogy miért nem tudott ez ekkora lenni, úgy 18-43 éves koráig!!! morogja) most, mikor már igazán nincs jelentősége, maximum még szívesebben fogja a férj a tenyerébe, és Seronsztón utána olvasott, hogy a peri időszakban bizony megesik, hogy a két kis alma, fél-fél sárgadinnyényire duzzad.
Seronsztón elégedetten gusztálja őket a tükörben, mert azért tetszik ám neki. :)
Szóval a hormonjai házatáján most ez a hír van.

Ha változás lesz, szólok. :)

Hát, tudjátok...

...Seronsztón most egészen jó periódusát éli.
Köszönhető ez annak a mélyreható válságnak, ami úgy kirángatta a depiből, hogy szinte nyom nélkül eltűnt a parájának egy része, szóval azért ha szar is volt, mégis hálás lehet a férjnek, hogy jól megtiporta, hiszen ha az nem lett volna, mármint a tiprás, akkor egy megregulázott Seronsztónnal szegényebb lenne a világ, mert most mindenféle erőfeszítés nélkül megregulázott viselkedésű lett.
Mintha a hormonokat szétfútta volna egy ciklon, és a helyére rendezte volna, Seronsztón mondja nektek, hogy egy hatalmas érzelmi kavarodás, olykor csodákat tud tenni.
Aztán meg van egy fal, amelynek napokon keresztül nekidőlt Seronsztón, A. nélkül nem ment volna, és Seronsztón, sőt a férj is sokat köszönhet neki, mert mindig pontosan tudta, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy Seronsztón, sőt a férj is másként lásson bizonyos dolgokat, és helyzeteket
De ne akarjatok magatoknak olyan regulát, mint amilyent ő kapott. Próbáljatok meg anélkül rendet csinálni odabent.
Egyébként meg kívánok mindenkinek egy falat. Hogy a fejét nekiverje, ha nem tud viselkedni, és egy másik falat is, amelynek nekidől, ha gáz van, és éppen összeesni készül.
Úgy hívják A barát.

Seronsztón elég nehéz időszakon van túl...

..., de már túl van rajta.
Mert Seronsztón és a hormonok harcában, kis időre a hormonok győztek, teljesen és totálisan felborítva az amúgy sem egyszerűen összerámolt hősnőnk bensőjét, viselkedését, és ami igen  borzasztó: a gondolkodását.
Nyilván az oldalbordája (mert legyen ez már oda-vissza jó, Seronsztón tesz a teremtésre, mert egyik nincs a másik nélkül, és a másik sincs az egyik nélkül) is jócskán beletiport összeaszott korpuszában őrzött lelkébe,  bakanccsal, mert mivel mással, hogy jól fájjon, és fájt is, de aztán rájött Seronsztón, hogy bizony-bizony, kiprovokálta, ha nem is teljes mértékben csak ő, ezt a zsigerek közé illesztett bakancstalpat.
De jót tett neki. Mert ennek a gyomrosnak köszönhetően változott a dolgokhoz való hozzáállása, megnőttek a távolságok, a látásmód, és még sok minden, amiről most itt nem tesz említést Seronsztón.
Most már nem fodrozódnak a hullámok a vízen, mert a férj azt mondta, hogy ő a víz, Seronsztón a szél, és ha a szél felkavarja a vizet, akkor ne csodálkozzon Seronsztón, hogy kurva nagy viharban találja magát. És idő kell.
Idő ahhoz, hogy a víz elcsendesedjen, még csak ne is fodrozódjon, és Seronsztón mint szél, csak cirógassa a víz felszínét, mert az a víznek is jó. Néhány széllökés még belefér, mert uncsi lehet szél nélkül vitorlázni ugye, de csak csínján, csak módjával.
Seronsztón megértette, de azért nyilván nem tud kibújni a bőréből, meg nem vághatja cirkuszoló hormonjait a kukába, ám igyekszik kordában tartani őket.
Egyébként azt mondja Seronsztón, hogy ez a perimenopausa időszak, ez tényleg van olyan macerás, mint a kamaszkor. Az ember állandóan szexelne, érzékeny, dilis, tisztára olyan, mint a nebántsvirág.
Seronsztón nem szereti magát egy virághoz hasonlítani, mert bár nőies, mégsem olyan hamvaslelkű, gondolja ő, hogy kemény mint a kád széle, pedig nem ám, látod? Seronsztón keresi magát, éppen úgy, mint kamaszkorában.
Tiszta diliház.
Egyszerre ápoló, és ápolt.
Áll a bál.

Következő bejegyzés, amelyben...

...itt, és most fogadja meg nektek Seronsztón, hogy soha többé nem fogja kijelenteni, hogy minden rendben van.

Mert abban a pillanatban csesződik el valami, zavar támad a rendszerben, és felborul minden.

Egyébként pedig nem csinál öndiagnózist, mert nem szokása, de félő, hogy van némi borderline szindrómája.
Ne röhögj basszus. Nem vicc.

Utána olvasott. Utána nézett.

Persze, tudja. Az egyetlen dolog ami zavart okoz a rendszerben, a bizalmatlansága. Képtelen bízni.
Mert ez nem egy olyan dolog, amit el lehet határozni, el lehet dönteni. A szeretet is ilyen. Talán ez a két dolog az az életben, amit se kikövetelni, se megvenni nem lehet. Szar ügy.

Seronsztón nem tud bízni. És ettől nagyon szarul van a bőrében.
Olyan szarul van a Seronsztón, hogy el sem hiszitek.
Szinte megbénítja ez a dolog. És erre nincs pirula, amit bevehetne egy pohár vízzel, és javítana a helyzeten.
Ilyenkor képtelen bármit is csinálni Seronsztón. Ilyenkor nincs ebéd, csak ha egy kicsit megnyugodott, ilyenkor fut a lakás, ilyenkor...ilyenkor nagyon nem szereti az életét.

De nem lehet. Olyant nem lehet, hogy Seronsztón azt mondja: oké, innentől kezdve bízom benned.
Mert az hazugság lenne, mert odabent, ott a "mélyibe" nem érzi. Akkor meg meglehet cseszni az egészet.

Vannak emberek akikben bízik.
De azokkal nem él együtt.
Felsorakoztatott észérveket. De amikor "abba az állapotba" kerül, az észérvek nem használnak, és az észérvek semmisek, mintha nem is lennének.
És Seronsztón szeretne droid lenni.

Seronsztón felnézett az égre, és...

...látta, hogy a felhők elvonultak.
Még van néhány kósza bárányfelhő, de ahogy a zenében pattognak az ütemek, abban a ritmusban szívódnak fel a pamacsok, pukkannak szét, mint a szivárványszínben játszó szappanbuborékok.
Ezt szépnek szánta Seronsztón.
Mert most valahogy kék az ég.

Kölykök partiznak a kertben, a férj is jön, hazafelé tart, a mikróban egy fél óra múlva forog a tányéron a zöldborsófőzelék, pampepamperam, a férj jól fog lakni, lesz tükörtojás is, közös tévézés, közös vacsorával tervbe véve.

Pillanatnyi nyugalom, pillanatnyi idill, pillanatnyi boldogság a zenétől talán, vagy csak az érzet, hogy most a mérleg nyelve nem billeg, nyugton van a kis genya, bár maradna, de most úgy érzi Seronsztón, ha nem is marad, megtud majd küzdeni vele, mert odabent alakul a terv, az életre  való terv, ami olykor pont úgy pukkan el, mint most a felhők, akár a szappanbuborék, de majd fújunk másikat, ne keseregj Seronsztón, mert ilyen az élet, hogy elpukkannak a buborékok, de míg van szappanod, és vized, és szívószálad, addig nem baj, fújni kell másikat.

Akkor fújjuk Seronsztón. Segítek.

Seronsztón elgondolkodott azon, hogy vajon...

... mi a baja az embereknek vele.
Nem bánt senkit, mégis, mintha a rajta kívül lévő világ szorosabbra vette volna a viszonyt, míg ő egyre inkább eltávolodik.
Nem biztos benne, csak érzi: nem csak vele van a baj.

Instant világ, instant érzések, gyorsan oldódóak, és fogyaszthatóak, papírpohárból.
A barátság újrahasznosítás nem e kor divatja.

Kapkodja a fejét az arckönyvcsarnokban.
Idézetek, okosságok, egymásnak ellentmondó jó tanácsok.
De kire kéne hallgatni?
Miért nem szólal megy egyetlen hang sem odabentről?

Mert maga sem tudja, ki az, aki odabent lakik.

Csak azt érzi, baj van vele, baj van az emberekkel.
Vagy eltolják, vagy elhagyják. Semmibe veszik, mintha soha nem is létezett volna.
Elvárják hogy kérdezzen, érdeklődjön, ám cserébe nem kérdeznek.
(Van kivétel. Csodaszámba megy Seronsztónnál az illető.)

Elborzasztja Seronsztónt a gondolat, hogy válaszolnia kell  kérdésekre. Talán kész szerencse, hogy soha senki nem kérdez tőle semmit.
Mert nem tudja a választ.
Mi a kedvenc kajád Seronsztón?
A válasz: nincs. Sok van, egy kedvenc nincs.
Mi a kedvenc italod Seronsztón?
A válasz: nincs. Sok van, egy kedvenc nincs.
Mi a kedvenc zenéd Seronsztón?
A válasz: nincs. Sok van, egy kedvenc nincs.
Mit szeretsz olvasni Seronsztón?
A válasz: bármit. Sok kedvenc van.
Van véleményed, Seronsztón?
A válasz: van. De nem mondom ki.
Milyen stílust követsz az öltözködésedben Seronsztón?
A válasz: nem követek semmit. És nem követek senkit.
(mint a szúnyog, úgy csípett belé a felismerés, hogy lehet, itt a baj. A nemkövetés lehet a baj.)

Mit akarsz az élettől Seronsztón?
Miért hallgatsz állandóan Seronsztón?
Vannak barátaid, Seronsztón?
Elégedett vagy, Seronsztón?
Hogy szeretnél élni, Seronsztón?
.........................?
..........................?
............................?
...............................?


Ki vagy te, Seronsztón?

Kedves idelátogató, ne sajnáld Seronsztónt légy szíves. Nem szereti.
(A krónikás)

Következő bejegyzés, amelyből kiderül, hogy Seronsztónnak vannak gondjai...

 Seronsztón egy hisztérika, és egy tökös csaj keveréke. Olyan szélsőséges, hogy még ő is eltéved olykor önmagában.
A külsőségek.
Tulajdonképpen semmit nem tesz érte. Semmit nem tesz magáért. Mert ez egy ilyen. Seronsztón már csak ilyen.
Hogy vékony, nem magának köszönhető. Genetika, semmi más. Mondjuk, nem ártana mozognia, de lusta mint a hétszentség.
Hogy szőke haja van, az neki köszönhető.
Két irigylésre méltó dolog.
Sokan hogy utálták ezért...irigyelték, azt mondták: nézd a Seronsztón csak dobálja a haját, az a szőke picsa, az, milyen beképzelt, fúj, utáljuk már őt, mert olyan amilyen!
Senki nem tiltotta meg, hogy nekik is hosszú, szőke hajuk legyen.
Fel tudja dolgozni majd valaha, a gyűlölködés miatt kialakult komplexusait?
A férj azt mondta, hogy olyan a hasa, mint egy kamaszlányé. A melle is.
Jól esik Seronsztónnak, mert végre tudja, hogy igaza van. Mert elmeri hinni, hogy igazat szól.
Most úgy rendbe jöttek a dolgok, nem bánja, hogy nem főzte meg a reményhalat.
Fel tudja dolgozni majd valaha, önmaga elégedetlenségét, és a külvilágból érkezett pozitív külsejének szóló negatív kritikákat?
Kissé depresszív. Nincs peteérése sem, tehát elvileg ennek az időszaknak viszonylag normálisnak kellene lennie.
De nem az, mert Seronsztón mindig kitalál  valamit, amin problémázni lehet.
Most azon problémázik, hogy fél a fehér lap elé ülni. Érne a folytatás, de valamiért elégedetlen azzal, amit eddig csinált, valami hiányzik, talán az, amitől egyedivé válik egy nem egyedi történés, (gagyi, szar, nevetséges, kezdetleges, miezmár? fostalicska, mondja, érzi, ahogy végigolvassa, te szegény, még humorod sincs, csak lelkesedésed volt te szegényes, ilyenek) szóval azért megtalálja, hogy min görcsölhet, min problémázhat.
Mert Seronsztón már csak ilyen, bipoláris, óránként változik a hangulat is akár, a fontos azért az, hogy legalább a magánélet...
De Seronsztónnak semmi nem elég.
Tudod mi kéne neki? Seggberúgás.
Amikor meg azt kapott, az nem volt jó.
Hát neked semmi nem jó?
Mennyéteapicsába Seronsztón...haragszom rád.

Seronsztón most...

...megkönnyebbült, mert az utolsó, hallod? az utolsó pillanatban rántotta vissza a reményhallal teli kezét a fazék fölül.
A remény meg olyan kis szemétláda valami, amit nem tudsz lerázni magadról, mert nem hagy el sosenem, egy pici mindig marad a lábos alján.
Én nem tudom mi a szentség van vele, de hogy mostanában olyan, mintha a júliusi kánikulában elkezdene esni a hó.
Meghökkentő, és kiszámíthatatlan.
Nyilván, nem csak ő a hunyó, ezt pontosan tudja Seronsztón.
De most inkább nem kiabál el semmit, de annyit elárul, hogy valahonnan a "mélyibül" kezd előjönni az a régi határozott (ám nem undok és utálatos hisztis) Seronsztón, akit eddig keresett, és talán most megtalálta, legalább is az ízét már érzi a szájában.
A hormonokra meg nagyon haragszik Seronsztón.

Seronsztón pipa...

...mert a dolgok villámgyorsasággal változnak, ahogy a dolgok alakulásától függően az életkedve.
Amikor délelőtt még úgy érzi, minden rendben van, süt a nap, a lelkében is, nem csak kint, aztán elég egyetlen bumfordi, bunkó, kritikán aluli, minősíthetetlen megjegyzés, csak egyetlen kibaszott szó, és a feje tetejére áll benne minden.
Pedig már a menzesze se kínozza. Legalább az nem.
Hanem...
Szóval elég egy ilyen, sokjelzős szó, és szétcseszi az ideg.
Az a kurva tartás. Az. Mert tessék tudomásul venni: Seronsztón MINDEN, szinte mindent megtesz azért, hogy rendben legyenek a dolgok, és ezen oknál fogva igencsak nehezen viseli, ha belegyalogolnak szögestalpú cipőben a női mivoltjába (ezt a szót azért találták ki, mert nem tudták nevén nevezni, tuti) szóval menjen ám a picsába az, aki annyira tukó, hogy előbb nyitja ki a száját, mint mielőtt az esze járna, és Seronsztón nem érti, hogy hova lett az, aki ezzel a képességgel rendelkezett még néhány évvel ezelőtt? Elbunkult?
Nem hiszem, hogy mindig Seronsztónnal van a baj. Ki zárt dolog.
Seronsztón hiperérzékeny, sűrűn küldi el a bánatba a hormonjait, de ehhez, most ezeknek szerinte semmi köze.
Így kivülről nézve, én is így gondolom.

Mert a bizalmaskodás akkor van a helyén, ha a viszony is olyan.

Nyilván, legyinthetett volna, ha nem a női mivoltjáról (jesszus) lenne szó.

Seronsztón egy órája elkezdte írni, hogy jó.
Most meg azt kellett írnia, hogy nem jó.

Mert még a csontjában is fáj. Úgy megbántotta.

Seronszton iránti tisztelet vs. Büdösbunkó: 0-1.

A reményhalból meg főzzünk halászlét, momentán, jó?

Következő bejegyzés, amelyből megtudható, hogy Seronsztón miért volt a "mélyibe"....

A férj azt mondja, hogy úgy hívják Seronsztont, szerinte, hogy vezetéknév+Bipolária+keresztnév.
Ezen Seronsztón jót röhögött, mert murisan mondta a férj, de belül fájt neki egy kicsit az igazság is, és az is, hogy ez azért nem csak rá vonatkozik, hanem jelen helyzetben a férjre is.
Mert bizony, a viszony mostanság kissé megromlott Seronsztón és a férj között, de hát mit lehet tenni, Seronsztón szöget, és kalapácsot ragadott, és nekiállt annak a bizonyos asztalnak a négy lába közül visszakalapálni kettőt, mert kissé kilazultak. Sovány vígasz, hogy van két stabilan álló láb, de Seronsztón elképzelt maga elé egy lovat, amint két lábon áll, de ez inkább múltidő, mert eldőlt a fejében szegény pára, ahogy az asztal is elfog, ha tovább rángatják az amúgy is instabil lábakat.
Hol a férj rúgott bele valamelyikbe, hol Seronsztón, aztán fél lábon ugrálva jajgattak sztereoban, hogy húdekurvára fáj a belerúgás, aztán megegyeztek abban, hogy nem finom a palacsinta, ha nutella helyett szarral van töltve, és úgy döntöttek, hogy oké, Seronsztón kalapálja össze az asztalt, a férj meg süt másik palacsintát, a közös sparheldten.
Hogy jó lesz-e a palacsinta, és hogy letudnak-e ülni az asztalhoz úgy, hogy egyik lába sem instabil, majd meglátjuk.

De Seronsztón ennyit még sosem küzdött semmiért.

Én szorítok neki. Mert látom, hogy nagyon akarja.
Tré egy dolog, hogy eközben a változó ciklusai is rendesen odavágnak a hormonháztartásának, és ezáltal a lelkiállapotának, mert ugye, ahogy az lenni szokott, nyilván menzesz előtt mennek ám a cirkuszok, az éjszakabeülazautóbaéselhúzapicsába, aztán tízperszáguldásutánhazatérafészekbe, ahol a férj egyszerrekétbláztszívmertszétbasszaazaggodalomholapicsábamentSeronsztómertatelefonjátnemveszifel, mert Seronsztón úgy megy el otthonról, hogy nembíromtovábbseanégyfalatseafejembenlévőnégyfalat, és ezáltal a férj azt gondolja, hogy Seronsztónminimumfának/másikautónak/szakadéknak/megy, aztán persze hazatér.
Mert van neki ott keresnivalója.

Ott vannak azok, akiket szeret.
(pedig megfogadta, hogy ki nem ejti ezt a szót többször. De amíg nincs helyette jobb...) 

Amelyből megtudható, hogy Seronsztón kissé zűrös mostanság...

 Seronsztón nem volt a toppon.
Seronsztón nézte a Katie Byron videokat, végignyálazta az összes szakirodalmat.
Nem lett okosabb.

Ellenben hányingert kapott a szeretet szótól, aminek nem a tartalmával van a baja, hanem azzal amivé tették, cukormázas, szirupos, öklendeztetően ömlengő szóvá.
Ja, és a hurráoptimizmusnak is karlengetése!

Mert lehet a szeretetről írni úgy is, beszélni is, hogy annak tartalma legyen, mégse csurogjon le a képernyőn, könyvlapon a negéd.

Bejegyzés, amelyből kiderül...

...hogy Seronsztón mit nem szeret. Ezzel gyorsan akar végezni, mert nem akarja emlékeztetni magát arra, hogy mi is az, amit nem szeret. Sem magában, sem a világban.

Seronsztón nem szereti a mentális dilijeit. De még mennyire nem! Mint a kiköpött rágó a cipőtalphoz, úgy ragadt rá valamikor Seronsztónra a hepp, és most már szabadulna nagyon. (pölö erre is van ez a blog.)
Seronsztón nem szereti ha hülyének nézik, mert nem az. Seronsztón nem jogosan nem szereti a hazugságot, mert olykor beleesik ő is, hogy hazudnia kell, bár az utóbbi időben (években mérjük, jó?) nem szokott. Nagyon odafigyel erre.
Seronsztón nem szereti, hogy olykor gyáva, és kishitű. Ez utóbbi főleg idegesíti, és szívesen menne oda, ahol az önmagunkba vetett hitet osztják. Persze Seronsztón tudja: azt nem venni kell, de még csak nem is sorban állni kell érte, hanem önmagunk előtt ki kell érdemelni. Kvázi: tégy Seronsztón, aztán megjön a hit is. Ahogy Zorba mondta: kezdj el táncolni, aztán majd lesz zene is.
Seronsztón nem szereti ha valaki túl sokat beszél, és annak sok az alja. Alapból nem szereti, ha valaki feleslegesen szárítja a szája belsejét.

Seronsztón nem szereti, hogy csontos a lába. Mert a párnás, húsos lábfej, sokkal szebb.
Nem szereti a combján, az un. forgójánál, a szülések következtében kialakult "bricsessz"-t. A csontok szétcsúsztak, a lába vékony maradt Seronsztónnak, és a popsija két oldalán, ott  szélesedik ez az "izé".
Seronsztón nem szereti a mellkasa csontosságát sem, alapból nem szereti, hogy sovány. Elférne rajta 6-8 kiló, hogy olyan gusztusos legyen, mint a többi nő. Seronsztón jól tudja leplezni a soványságát a ruháival. Seronsztón tudja: nincs a világon olyan nő, aki elégedett lenne magával, és ez alól ő sem kivétel.
Ám ahogy az idő eltelt, ettől függetlenül, sokkal rugalmasabban kezeli a bőre petyhüdését,  a barna szeplőket a kézfején, amiről már említést tett, és azokat a mély ráncokat, amelyek az arcán láthatóak.
Vett is príma niveavizázs pjúrendnacsörelsz krémet, hátha. Pontosan tudja, hogy ez is hit, meg a rövidlátás kérdése. Szemüvegben sosem vizslatja magát a tükörben, mert lehet, hogy Elm utcai sikongás lenne belőle.

Seronsztón nem szereti a lustaságát. Hogy reggelente úgy megy bevásárolni, hogy egyetlen gramm festéket sem tesz magára, és csak felcopfozza a haját, felránt egy farmert, pólót, papucsot, és így klaffog el a boltba. A boltos kisasszonyok néznek is nagyot, amikor más dolga is lévén, kidekorálja magát, de előtte beugrik a reggeli bevásárlást elintézni. Seronsztón nem szereti, hogy smink nélkül nem lehet azt mondani rá: természetes szépség.

Annyi mindent nem szeret még, nehéz is lenne felsorolni. Nem az időnek van híján, hanem nem akarja. Egyáltalán, a "nem" szót nem szereti.
Az "igen". Az mennyivel dallamosabb, mint a pattogó "nem".

Seronsztón úgy döntött: marad az "igen"-nél.
Minden területén az életnek.

De Seronsztón sok minden elhallgat. Azt a sok mindent, amit nem szeret.
Pssszt...titok.

Seronsztón szereti...

.
... a hosszú szőke haját. Szereti a francia manikűrt, és a műkörmeit. Szereti a csinos ruhákat. A csajos dolgokat. Szereti a mutatós sminket az arcán.  Szereti ha barna a bőre, ám fél a napsütés káros hatásaitól, így hát nem napozik. Szereti a lábát, a hosszú combjait. Szereti a nagylábujja körmének formáját. Szereti, hogy puha és bársonyos a bőre, a Férj számtalanszor mondta már, hogy olyan finom bőre van, amilyen keveseknek. Szereti amikor hanyatt fekszik az ágyon, és a szeméremdombja kiemelkedik. Szereti mikor a Férj finoman belemarkol. Szereti a lapos, már szinte kamaszlányos hasát. Szereti az apró melleit, amelyet nem tart melltartó, soha. Szereti, ha a mellbimbója szinte átszúrja a pólóját. Szereti a tarkóján libegő szőke piheszerű hajtincseket, mikor felfogja a haját, és tükörből megnézi magát hátulról. Szereti a szeme zöld színét, szereti a tekintetét, akárcsak egy kíváncsi kis rókáé, huncut, ha a lelkében béke  van.


Szereti ami a fejében van, az agyát. A kimeríthetetlen kutat, a lehetőségek végtelen tárházát. Szereti, hogy egyensúlyban van benne a jó, és a rossz, és szereti, hogy a rosszat sem gyűlöli magában, mert kell az egyensúly. Szereti amikor nevet, és szereti ha nyugodt. Szereti a nyüzsgést, és szereti  a vidámságot. Szeret sírni is, mert az olyan lélekmosó tevékenység.
Szereti, hogy alapjában jó szívű, ám óvatos.
Olykor szereti, hogy magányos. Hogy vannak utak, amelyeket egyedül kell végigjárnia.
Szereti a fantáziáját. Hogy egy adott szituációt ezerféleképpen tovább tud gondolni. Hogy pislákol benne némi tehetség, ami talán egyfajta választ ad a: "minek is vagyok én itt?" kérdésre.
Seronsztón szereti, és büszke arra, hogy jó anya. Jó háziasszony, kitűnő szakácsnő. Szereti, hogy jó az ágyban, és hogy orálisan is bátor. Szexuális viselkedése kiszámíthatatlan, a Férj nem tudhatja: kurvát, vagy szende szűzlányt kap este?

Seronsztón szereti, hogy még csak  43 éves.

(a következő bejegyzésből kiderül, hogy mit nem szeret Seronsztón)

Következő bejegyzés, amelyből kiderül...

...hogy Seronsztónnak milyen gondolatok járnak a fejében az utóbbi időben.

Seronsztón folyton csak keresgéli magát.
Seronsztón folyton csak a múltban kotorászik, és azt a Seronsztónt keresi, aki volt valamikor.
Ma Seronsztón rájött, hogy öreg hiba hátrafelé nyúlkálni, mi lenne, ha Seronsztón azon dolgozna, hogy görcsök nélkül olyan lenne, amilyen, ki tudja, lehet, hogy a jelenleginél, és a réginél egy sokkal érdekesebb, élvezhetőbb Seronsztón bújna elő?
Seronsztón, tipikusan az az ember, akinek ezer, meg ezer terve van. Fejben. Ja.
A megvalósításhoz a frász se tudja, hogy mi kéne, talán némi "akarom" úgy igazán, ahogy mondani szoktam, gyomorból.
Seronsztón a hétvégén a magánéletét fésülte át, és próbálta rendbe tenni, ezzel együtt a saját világát, az eredmény egyenlőre 80%-os.
Itt volna ám az ideje, hogy Seronsztón ne azon rinyáljon, amin nem kéne, hanem a fejében kavargó terveket valóra váltsa, és vegye már tudomásul, hogy az életben a sikereket nem adják ingyen. Aztán, arról is leszokhatna már igazán, hogy ne a sikert hajszolja, hanem azokkal a dolgokkal foglalkozzon, amit szeret, mert ha ezeket csinálja, akkor akár melléktermékként a siker is megérkezhet.
Csak így szabad gondolkodnia.
Szedjük listába:
- Szeretné folytatni az írást. Na nem úgy, ahogy eddig, hanem felülről látva a dolgokat, mert ha belülről látja/érzi át, amit ír, abba olykor beledöglik. Ha sikerül ezt létrehoznia, akkor még a végén igaza lesz B-nek, hogy a humor lesz az erőssége, mert utólag, és kivülről bizony, nem esik nehezére a maga csípős módján, némi öniróniával szemlélni a dolgokat.
Seronsztón már unja a drámakirálylány szerepet. Nem neki találták ezt ki, a franc se tudja, mikor húzta fel ezt a gúnyát.
Persze, van olyan történet a fejében, ami meglehetősen drámai, de azt majd elteszi azokra az időkre, amikor majd annak lesz itt az ideje. De nem most.
- Szeretne tudatosan élni. Nem csak bele a világba, az érzései által vezérelve, hanem Élni szeretne. Nyilván, ahhoz az szükségeltetik, hogy kiszakadjon a virtualitásból, tehát, mérsékelje a gép előtt ülést. Ezt az utóbbi pár napban gyakorolta, és nem esett nehezére.
- Szeretne meggyógyulni. Ezt nem taglalja bővebben, mert ki kell dolgoznia egy TERVET.
Nyilván, segítséggel könnyebb lenne, de ha nincs, akkor nem marad más, mint egyedül.
- Több időt szeretne szánni a külsejére, mert nem elég nyihogni, tenni is kéne, és ami a legfontosabb, az ÖNKÉPÉT, amit belül lát magáról, és a tükörben, kissé ÁTFORMÁLNI. Több pozitív előjelű dolgot látni magán, és kevesebb negatív előjelűt.
- Mozogni is szeretne. Kezdte ezt két napja a kutyával, és keresi még azt, ami neki való lenne.
- És ami a legfontosabb: ne legyen ott, ahol neki nem jó. Ha nem érzi jól magát valahol, ne kényszerítse rá magát. (itt nem a magánélet értendő) Ha nincs kedve valakivel kapcsolatban lenni, akkor ne legyen. Joga van ezt megtenni, udvariasan, nyilván, minden surmóság nélkül.


Jaj, milyen kis cuki ez a Seronsztón! Édes aranypofa, milyen szépen eltervezi mindezt! Majd kíváncsi leszek, mennyi kitartása lesz hozzá, mert hogy azért  nem állt kétszer sorban, az biztos! De ne legyünk negatívak, bízzunk Seronsztónban, és alaposan rúgjuk seggbe, ha fel akarja adni! Mert Seronsztónnak olykor kell a fenékbe billentés, őt már csak ilyen fából faragták.
Persze, azért szeretjük Seronsztónt. A hibáival, és jó dolgaival egyetemben. Mert olyan kis elesett tud lenni olykor, de ha kell, kimereszti az oroszlánkörmeit.
Kíváncsi vagyok, vajon hogy rendezi tovább a dolgait.
Majd beszámolok. :)

Amelyből megtudhatod, hogy sokszor kell játszmázni...

...mert egész egyszerűen igény van rá.
Na nem Seronsztón részéről, hiszen Seronsztón örülne a legjobban egy játszmamentes életnek, de hát, egyedül kevés hozzá.
Így hát jön a bizonytalanságban tartás, a "soha nem tudhatod mire számíthatsz tőlem" című játék. A furcsán vidám hang, hirtelen hangulatváltozás, rinyáló picsából tök normális vidám csajjá, a "beszélgetek és tévézek" sms válasz a kérdésre: mit csinálsz? És már jön is a válasz: "kivel beszélgetsz?" így legyen Seronsztónnak ötöse a lottón, mert hoppá kicsikém, ha valamit nem tudsz tutira, hanem megpendül Seronsztón hangjában "valami", máris felkelti az érdeklődést, a Férfiban. Hát kell ez? Kell ez a játszma, hogy észrevedd, és hogy csodálkozol, ha a jövő heti egyedüllét nem tölti el félelemmel, hanem még Seronsztón nyugtatja a Férfit, hogy nyugika, jól elleszek én egyedül is, amitől a Férfi forgatni kezdi a szemeit, mi a szar van, hiszen eddig egy nyúlfül volt, és mindig kellett hogy legyen mellette  valaki, mert fél a pániktól, az egyedülléttől...
És mindezt úgy játszmázza, hogy fehér és ártatlan, mint a ma született bárány, de jól van, ha játszma kell ahhoz, hogy figyelj Seronsztónra Férfi, hát akkor itt vagyok, jól nézz meg, mert nem lesz ezentúl egy  biztos perced felőlem, úgy, mint régen, amikor havonta baszta ki az ablakon a Férfit Seronsztón, de mióta gyűrű fonódott az ujjára Seronsztónnak, azóta kurvára  biztos vagy a dolgodban, mi?
Hát, Seronsztóntól tényleg soha nem tudhatod, hogy mire számíthatsz. Mert Seronsztón már tudja...nyolc év után kellett hogy rájöjjön: Seronsztón és a Férfi/férj között, nincs, és nem is lehet demokrácia. Egyszerűen azért, mert lehet, hogy ez lenne a normális, de nem működőképes.
Ez van.
Most pedig egy részlet kedves régi ismerősöm tollából, aki Dzsonmekléjn, és kedvelem az esze járását, biztos jó haverok lennénk, csak éppen olykor falra másznék tőle, a kurva racionalizmusa miatt.
Íme:
Rengetegen feladták már,és csak hagyják hogy sodorják a történések pedig tudhatnák :a saját jövőjüket csak ők határozhatják meg.
Csak tőlük függ.Hányan beszélik be maguknak önnön szerencsétlenségüket,alk​almatlanságukat,és hiszik csupán ennyi telik tőlem ennyire vagyok képes,éppen ezért ennyi jár nekem.Ugyanilyen alulértékelésből hányan,és hányan választanak magukhoz méltatlan társat csak azért mert félnek a magánytól.Hányan,és hányan élik le életüket törpejárásban csak hogy egy szinten legyenek éppen választott párjukkal.Rengeteg ember kiskiflinek képzeli magát pedig éltető kenyér is lehetne.Vajon ki tart tükröt eléjük?Vajon ki világosítja fel őket önnön nagyszerűségükről?Lehet már el se hinnék hisz az életük jó részét törpejárásban élték,és éveken át rossz tulajdonságaikat hangsúlyozták önmaguknak,ezáltal szőnyeg alá söpörve a jó tulajdonságokat.
Minden​ ember azt keresi aki kiegészíti őket,akivel az Egyet alkotják de kevesen vannak akik megtalálják.A kérdés ha ott van előttük tudják-e,hogy Ő az,vagy tovább keresik nyugtalanul? Hátha csak illúzió.Vagy az ember megalkuszik a pillanatnyi lehetőséggel?Vajon ez mennyire teszi boldoggá?
Ő adja-e alább vagy a másikat próbálja felemelni?A társas kapcsolatok csupa megalkuvások.Mi van ha az egyik nehezebben alkuszik?Vége?Vagy vannak megalkuvás nélküli történetek?Büszkén élni valaki mellett,és megőrizni a tartást?Vajon megy ez így együtt?Mikor nem kell kevesebbnek lenni,vagy többnek látszani?Egyáltalán van aki tudja a választ?
De ami talán a legfontosabb :kellenek a kérdések egyáltalán?
Osho,Müller​,Márai...franc.Minek ezen ennyit agyalni?
Csak megy a rinya,hogy "keresem az igazit",de ez egy hatalmas baromság,mert minden kapcsolat igazi.Tökmindegy meddig tart.Akkor és ott az az igazi...Különben kár belekezdeni.
Most is azt mondom mint mindig :Csak éljetek őszintén,keressétek,és szeressétek egymást.Abból túl nagy baj nem lehet.És nem érdekes meddig tart,vagy mi lesz holnap.Hisz' lehet nem is lesz holnap.

Tök normális ahogy gondolja, nem?
Két világmegmentés között, féloldalas vigyorral, fehér trikóban.

Az a helyzet, hogy...

...Seronsztónon nem segített a piros betűs ünnepek megérkezte.
Továbbra is tipródik.

Érzi, hogy valami nem stimmel. Szétszedte a dolgot, megnézte színét és visszáját, a konkrét okot nem találta meg, de a zsigereiben érzi, hogy valami nem jó.
Próbált változtatni. Rendes lenni, nem hisztis, egyszerűen csak olyan, amilyen. Ragaszkodó, kedves, ám gyanakvó.
Ma a  férj, közölte vele: nem tetszik neki, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy szokott (igen, Seronsztón a szokások rabja talán, mert az valami biztonságot ad, nyugalmat, hogy minden rendben) akkor Seronsztón bizalmatlankodni kezd. Mindenre okot, és magyarázatot keres.
Seronsztón is érzi, nem jó így.
Teher Seronsztón aggódása a férj testi épsége iránt.
Teher, ha furcsállja, ha nem olyanok a dolgok, ahogy megszokta.
Teher Seronsztón féltékenysége.

Erre valami megoldás kell.

Seronsztón úgy döntött, hogy változtat a dolgokon.
Úgy, hogy meglepően nem úgy fognak történni a dolgok, ahogy szoktak.
Seronsztón sem lesz olyan, amilyen szokott. Szöges ellentéte lesz annak, aki eddig volt.
Nincs kidolgozott technika, megy az ösztönei után.

Érzi, hogy változtatni kell. Azért nem lesz ám az egyszerű, és az eredmény erősen kétséges.

Mert így nem maradhat, a helyzet rosszabbodni fog, ha nem lesz változás.

Blöffölni nem szép dolog, de ha a pókerban bejön, hátha az életben is...
És ez is egyfajta változás. Ha már a megszokások nem jók...

Egy rövidke bejegyzés, amelyből kiderül...

...hogy Seronsztónnak tele a töke a meleggel. Egyébként sem szereti a meleget, hát még így, hogy éppen annak örvendhet, hogy ismét bebizonyosodott, még mindig képes lenne gyermeket a világra hozni.
Na persze, esze ágában sincs, ilyesféle cselekedet, mert Seronsztón tudja: a petéi már talán nem alkalmasak arra, hogy gyermekvállalásba fogjon, másrészt, már az idegrendszere se viselne jól egy kukoricacsőnyi nagyságú apró élőlényt.
Seronsztónnak mással is tele a töke. Többek között magával, mert folyton bizonytalankodik. Magában, élete párjában, szinte már a paranoia határát súrolja a dilije.
Fél.
Seronsztón egyébként is fél egy csomó mindentől. De kicsinyes képzelgései segítenek még tovább gyűrűzni a parát, és olyan szinten bizalmatlan, hogy az más számára már több, mint kellemetlen.
Nem... Nem attól fél, hogy esetleg lecserélik egy másikra. Hanem attól, hogy ő maga, egy harmadik fél nélkül sem szerethető már.
És ez nem állapot. Valamit tennie kell.
Most éppen azon agyal, hogy azon kívül, hogy uralja a dilis gondolatait, mit csináljon, hogy elmúljon ez a félés.
Hogy visszatérjen, az a néhány évvel ezelőtti Seronsztón, aki volt.
Mert az, tuti szeretve volt.
A mostani rinyagép, nem csoda, ha nem szerethető.
De Seronsztón olyan: ha  valamit akar, és igazán, gyomorból akarja, akkor azt megcsinálja, véghezviszi, eléri.
Én szorítok neki.

Következő fejezet...amelyből megtudhatjuk, hogy....

...az eseménytelen napok, csak kívülről látszanak eseménytelennek.

Seronsztón mai napja semmiben nem különbözött a többi naptól, talán annyi, hogy a progeszteron hiány következtében reggelente pecsételő vérzése van, a menstruáció megérkezéséig, de csak éppen hogy, aztán egész nap semmi.
Ezt már fásultan vette tudomásul, mert egy csomó dolog van, ami azért jobban idegesíti, holmi progeszteronhiánynál. Az kívül nem látszik.
A ráncok, azok látszanak.
Az arcán, a homlokán.
Azt szokta mondani Seronsztón, hogy nem tüntetné el soha a ráncait, hiszen az életének minden fontosabb állomásáról árulkodnak, ám ettől még nem szereti őket, mikor nőként néz a tükörbe.
A homlokán a vízszintes mély ráncok, a kíváncsiságáról árulkodnak. Az életre való rácsodálkozásról. A "jéééééé!"- ről. Tudod, mikor tágra nyitod a szemed, felszalad a szemöldököd, és tele lesz vízszintes ránccal a homlokod.
Az orra felett csúfkodó mély, függőleges ránc, az elmúlt évek gondjai rótták fel az arcára. A töprengés, a komorság, a depresszió. Talán olykor az értetlenség.
Az orrától a szája szegletéig szaladó keserű ránc, nevében benne van a jelentése.
Azt, az anyja halála írta rá mélyen a bőrére. A lelkében eluralkodó szomorúság, a szigorú szájtartás, és bizony, mit tagadás: Seronsztón meglehetősen kritikus személyiség.
Ha azt akarja, hogy valaki ne kerüljön közel hozzá, felvesz egyfajta szigorú arcvonást, amitől úgy néz ki, mint egy tengerészgyalogos őrmester, és embernek nem jut eszébe, hogy a közelébe férkőzzön. Ezt az arckifejezést alkalmazza a pénztárnál állva, a szomszédot látva.
Arra nem gondolt volna soha...hogy ez az arckifejezés, olyannyira belevésődik a húsába, hogy már normál állapotban is szigorúnak tűnik.
A nagyobbik baj, hogy a lelkébe is nyomot hagyott.
Tudod mije nincs Seronsztónnak? A szeme mellett szarkaláb. Olyan nevetőránc féleség. Pedig mosolygós ő, mégis, azt talán ritkábban teszi, ezért nem marad meg a nyoma. Csak a szemhéja ereszkedett meg, észrevette, hogy a szeme sarkát már nem tudja úgy kifesteni, ahogy néhány évvel ezelőtt.
Ez a Seronsztónban lakó nőt meglehetősen zavarja.

És Seronsztón tudja: ha a lelkén lévő ráncokat ki tudná vasalni, a tükörben látott ráncokat tán észre sem venné. Mert ki a fenét érdekel néhány ránc, ha odabent minden rendben van?

(a lélekráncokról később)

...amelyből megtudhatjuk, hogy minden az apró részleteknél kezdődik.

Néhány éve Seronsztón észrevette, hogy akárcsak anyjának, vagy nagyanyjának, apró barna pöttyök jelentek meg a kézfején. Kétségbeesett kísérleteket folytatott, hogy eltüntesse ezeket a kor előrehaladását jelző öregségi szeplőket. Ám hiába kente citrommal, ecettel, és mindenféle csodakencével őket, hiába való volt a próbálkozása. Most, évekkel később, elfogadta, hogy igen, ez is annak a jele, hogy telik az idő. Az apró pöttyöket már békén hagyja, nem foglalkozik velük, mert ugyebár az elfogadás útját választotta a tiltakozás helyett. Igen, ezek azok az apró részletek, amelyek az idő múlásáról árulkodnak.
Seronsztón ma reggel felkelt, és úgy érezte, így a menstruációja előtt néhány nappal, hogy valaki, míg aludt elhelyezett egy fél kavicsbányát a melleiben. Felült az ágyban, és ahogy függőleges helyzetbe került, a mellei önálló életet kezdtek, és fájdalommal jelezték, hogy hamarosan itt van, az az átkozott néhány nap, amikor át kell hogy engedje a tennivalókat családjának, és bejelentse: - Most két nap táppénz emberek, mert dögrováson leszek!
És a család szorgalmasan ellátta Seronsztón helyett a háztartási feladatokat, mi több, a munkájában is segédkeztek.
Seronsztónnak olykor igen komoly lelkiismereti problémái támadtak ez miatt, hiszen, amit ők csinálnak ebben a két- három napban, azt neki kellene megcsinálnia, hogy jön ő ahhoz, hogy másra testálja a felhalmozódó feladatokat!
Ám a család, ismerve Seronsztón érzékenységét, és folytonos problémázását, két fazék elmosása, és a fürdőszoba takarítása közben megnyugtatta, hogy nem jelent nekik különösebb problémát ezen tevékenységek elvégzése. Kell-e mondanom, hogy Seronsztón ettől nem nyugodott meg?
Egyébként sem volt egyszerű együtt élni vele, ebben az időszakban.
Hiperérzékennyé vált, képes volt telezokogni egy halom papírzsebkendőt, ha látott a televízióban egy olyan érzelmes jelenetet, amin máskor minden gond nélkül átsiklott. Ám Seronsztón hüppögve állt a tévé előtt, és vörösre bőgte a szemeit.
Ebben az időszakban nőtt néhány feje is, mert az élő fába képes volt belekötni. Nem használt ez ellen sem jóga, sem agykontroll, se hideg vizes mosakodás. A józan esze kivette havi rendes szabadságát, és néhány napra magára hagyta. Paranoid elképzeléseivel, és önbizalom hiányos nyavalygásaival rendszeresen zaklatta élete párját, aki időnként levesztette a türelmét, és ismételten kilátásba helyezte, testének a Berettyóba való belefojtását, mondván, nem bírják az idegei, ő tényleg megérti hogy egy nőnek ilyenkor nem egyszerű, de Seronsztón próbáljon meg uralkodni rajta.
Seronsztón egy ideje ezen dolgozik. Olykor kicsúszik a kezei közül  önmaga irányítása. Főleg ebben az időszakban, amikor a klimax toporog a küszöbön. Mert hát minek a számlájára írja azt, hogy évekkel ezelőtt elviselhetőbb volt a menzesz előtt, most pedig egy hétfejű sárkány ébred fel a piros betűs ünnepek előtt reggelente?
Seronsztón kurvára szerencsés. Mert nagyon toleráns a párja, és a családja. Sokszor szégyelli is magát, miután a hormonok helyükre rendeződnek, és mire megjön a mikulás, már tisztán képes látni, és gondolkodni.
És olyankor nagyon szégyelli a néhány nappal ezelőtt, idiótaként viselkedő Seronsztónt.

(a ráncokról később)

...amelyből megtudhatjuk, hogy Seronsztón sokszor dobná be egy hatos anyacsavarral a tükröt reggelente.

Seronsztón álldogál reggelente a tükör előtt.
Nem mer hosszú időt tölteni az örök ellenség előtt, mert bokaremegtető rémülettel tölti el, amit ott lát.
Hamvas lánykorában sem szerette smink nélkül látni érett barack selymességű bőrét, holott!!! hol volt az az ábrázat, a mostanihoz képest! Még sminkkel se hozhatja vissza a régi formáját, ezt elfogadva, reggelente, a frissítő mosdás, és hidratálás, és némi finom smink felpakolása után sem azt látja, amit látnia kéne!
Seronsztón tudja...a reklámok sugallta kép, igen csalóka. Mert lehet a legjobb, és legmárkásabb kenyőcs, a legdiszkrétebb alig smink, a kép, amit viszontlát a tükörben, nem mutatja a lelkében elképzelt képet. A szemei duzzadtak az alvástól, az orra évek óta nyúlik, holott megboldogult lánykorában sem volt éppen fitos orrú teremtés. A szája duzzadt, és az egész arca felpüffedt. Seronsztón nem iszik alkoholt, az egyetlen szépség és egészségrontó cselekedete, a napi egy doboz 0.1 mg-os tüdőropi (szó szerint, mert a slim típust részesíti előnyben) elszívása. Stresszes az élet, erről az egyetlen élvezeti cikkről képtelen lemondani, egyenlőre. A reggeli krehálások egyenlőre ritkán zavarják meg, legfeljebb megfázásos időszakokban.
Szóval, Seronsztón nem szereti a reggeli képmását, különösen menstruáció alatt, amikor fáradt fehér színű fürdőköpenyében (slafrokban) és klumpájában rója a köröket a lakásban, hol elfekszik, mert leszakad a dereka, hol édomtalan (Seronsztón nagymamájától hallotta ezt a szót, sejtése szerint idomtalan, furcsa a jelentése) tornagyakorlatokkal próbálja túlvészelni ezen néhány napos időszakot. Seronsztón olyankor a tükröket is messzire kerüli, ha mégis útjába kerül egy, felsikolt: - Ki tette fel ezt a rusnya képet a falra?
Seronsztón, ha nem elégedett magával külsőleg, azt bizony megérzi a környezete is.
Rögvest önértékelés problémái lesznek. Ennek hangot is ad. Némi belső rágódás után, felteszi az arra járó férjnek a kérdést: - Szeretsz még engem? Nem zavar, hogy öregszem?
Szerencsétlen Seronsztón Férje, ilyenkor hangulatától függően reagál:
1. Drágám, én is öregszem, miért zavarna?
2. Dehogy öregszel! Én pont olyannak látlak, mint régen!
3. Hagyjál már a marhaságaiddal drágám, mert esküszöm, nekimegyek a Berettyónak!
4. Már megint kezded?
A válaszoktól függően érzi magát a továbbiakban Seronsztón.
1. Milyen rendes ember, tudomásul veszi, hogy mennek az évek, feleTTÜNK is!
2. Még emlékszik...milyen csinos nő voltam a harmincas éveim derekán!
3. Ez egy büdös bunkó! Nekem önértékelési problémáim vannak, ez meg marhaságnak nevezi a nekem fájó dolgokat! Sosem értett a nőkhöz, és mellettem sem tanulta meg, hogy ilyenkor egy nővel nem így kell bánni!
4. Ez azt hiszi, hogy én most kötözködni akarok! Felteszek egy kurvára egyszerű kérdést, és még arra sem képes, hogy MEGÉRTSEN! Hogy Nő vagyok, és nekem rohadtul nem mindegy, hogy milyennek lát engem!
Az utolsó két esetben, olykor Seronsztón elmorzsol néhány könnyet, és nehéz lélekkel tovább rágódik a problémán, amelyről tudja, hogy sosem fog megoldódni, mert ha lenne pénze, akkor sem menne el ráncfelvarrásra, csecs-rekonstrukcióra, szilikonos szájfeltöltésre.
Mert az öregedést méltósággal kell viselni, de engedtessék már meg így negyven felett egy kis nyavalygás!
Aki pedig nem tudja megérteni hogy olykor képtelen az ember pszichológiai hadviselést folytatni a ráncok és a nyihogós gondolatok ellen, egyszerűen elgyengül, és rinyáló banya lesz belőle, az menjen, és áztassa magát a Berettyóban!

Seronsztón bemutatkozik

Seronsztón egy negyvenes nő, kínlódik a kezdődő klimax(-al, -szal, -xal, oszd be), olykor hisztis, depressziós, kiszámíthatatlan nőszemély.
Semmiféle hasonlóság nincs közte, és a valódi Sharon között, hacsak a haja színét nem tekintjük hasonlóságnak, de ezer és ezer nőnek van olyan színű haja, mint neki.
A koruk sem stimmel, mert Seronsztón jóval fiatalabb Sharonnál, és az erkölcsi normái is eltérnek. (Oké, ne legyünk álszentek, azért Seronsztón se egy apáca, holott férjezett).
Seronsztónnak vannak gyerekei. Anonimitása érdekében nem fedi fel hogy hány gyereke van, és milyen neműek, korúak, de nem is fontos, hiszen ez a blog, csak róla szól. Senki másról.
Hogy milyen szándékkal ír blogot Seronsztón? Mert ki akarja magából írni a klimax okozta testi, lelki nyavalyáit, pszihés zavarait, és azt, hogy ő, hogy viseli mindezt.
Mert hogy megviseli, az tény. Próbál elfogadóan állni a kérdéshez, próbálja a humort segítségül hívni, próbálja úgy alakítani az életét, hogy ez az elkerülhetetlen dolog elviselhető legyen.
Nem fog megosztani nőgyógyászati leleteket, sem pszihológiai szakvéleményt. Eszében sincs.
Csak azt akarja tudatni másokkal, hogy ő hogyan, miképpen próbál szembenézni az idő múlásával, az életében bekövetkezett változásokkal.
És mire a klimax végére ér, szeretné, ha eltudná fogadni a korosodó Seronsztónt.
Mert mint tudjuk, öregasszony nem rakéta, de a  legszebben a régi hangszerek szólnak.
(Ez kurvára sovány vígasz, ám ahogy mondani szoktam, adjunk hálát annak, hogy ezt is megértük.)
Bezony. :)