Seronsztón elgondolkodott azon, hogy vajon...

... mi a baja az embereknek vele.
Nem bánt senkit, mégis, mintha a rajta kívül lévő világ szorosabbra vette volna a viszonyt, míg ő egyre inkább eltávolodik.
Nem biztos benne, csak érzi: nem csak vele van a baj.

Instant világ, instant érzések, gyorsan oldódóak, és fogyaszthatóak, papírpohárból.
A barátság újrahasznosítás nem e kor divatja.

Kapkodja a fejét az arckönyvcsarnokban.
Idézetek, okosságok, egymásnak ellentmondó jó tanácsok.
De kire kéne hallgatni?
Miért nem szólal megy egyetlen hang sem odabentről?

Mert maga sem tudja, ki az, aki odabent lakik.

Csak azt érzi, baj van vele, baj van az emberekkel.
Vagy eltolják, vagy elhagyják. Semmibe veszik, mintha soha nem is létezett volna.
Elvárják hogy kérdezzen, érdeklődjön, ám cserébe nem kérdeznek.
(Van kivétel. Csodaszámba megy Seronsztónnál az illető.)

Elborzasztja Seronsztónt a gondolat, hogy válaszolnia kell  kérdésekre. Talán kész szerencse, hogy soha senki nem kérdez tőle semmit.
Mert nem tudja a választ.
Mi a kedvenc kajád Seronsztón?
A válasz: nincs. Sok van, egy kedvenc nincs.
Mi a kedvenc italod Seronsztón?
A válasz: nincs. Sok van, egy kedvenc nincs.
Mi a kedvenc zenéd Seronsztón?
A válasz: nincs. Sok van, egy kedvenc nincs.
Mit szeretsz olvasni Seronsztón?
A válasz: bármit. Sok kedvenc van.
Van véleményed, Seronsztón?
A válasz: van. De nem mondom ki.
Milyen stílust követsz az öltözködésedben Seronsztón?
A válasz: nem követek semmit. És nem követek senkit.
(mint a szúnyog, úgy csípett belé a felismerés, hogy lehet, itt a baj. A nemkövetés lehet a baj.)

Mit akarsz az élettől Seronsztón?
Miért hallgatsz állandóan Seronsztón?
Vannak barátaid, Seronsztón?
Elégedett vagy, Seronsztón?
Hogy szeretnél élni, Seronsztón?
.........................?
..........................?
............................?
...............................?


Ki vagy te, Seronsztón?

Kedves idelátogató, ne sajnáld Seronsztónt légy szíves. Nem szereti.
(A krónikás)