2012. november 21., szerda

Seronsztón kissé nyűgli...

... mert bár már, a piros betűs ünnepek eljövetelével, megszűntek a hőhullámai, cserébe ugye ismét itt a fürdőköpenyes két-há' napos időszak, amikor hol az ágyon fetreng kicsit laptopostól, úgy dolgozik a lelkem, látástól mikulásig, (na, ez így nem egészen stimmel momentán, mert miki itt, és ő mégis ) hol a slózira rohangál, hol belenyiffan a telefonba a férjnek " ne zavarj, szenvedek, jó?", hol gőzerővel nekilát takarítani, aztán, tíz perc múlva eldobja a porszívó szárát, és ledöglik az ágyra.
Ilyenek vannak vele. Végül is megszokta már, ő is és a család is, és a hormonok-Seronsztón harcból már csak annyi érezhető, hogy nem köt már bele az élő fába is, csak egyetlen pillanat alatt a plafonon van, ha valami jól felbosszantja. Mondogatja ő magában, hogy ohmmm, ohmmmm, a bánatooooohm fog ezen idegeskedni, de hát az emberi hülyeség kiveri nála a biztosítékot, alaphelyzetben is, hát még ciklus előtt, és benne ülve!
Szóval kódorog a lakásban talpig frottírban, tükröt még fogmosáshoz sem, és áldja a jóstent, hogy otthon dolgozik, mert így legalább tud.
Ennyit a piros betűkről.
Egyébiránt pedig elanyósodik. Szóval tipikus anyós lesz belőle, akárki meglássa, mert hogy egy fél teáskanál vízben megtudná fojtani azt a pernahajdert, aki a nagyobbik lányát felcibálta a nagyfaluba, holott hogy megfogadta, mikoron kicsiny lányai homokot ettek a játszón, és tömték bele a prejnerbalázs szájába, aki jóízűen fülig vigyorral ette a "süteményt", hogy jó is lesz, ha majd megnőnek a lányai, és párt választanak, mert Seronsztón nem lesz hagyományos értelembe vett anyós, akiről az anyósviccek szólnak, hát most nesze neked, nem hogy viccet, de kész adomákat lehetne anyósságáról írni.
Kriminális, nyilván van igazság abban, amit ő sérelmez, mert nem csak az a baj, hogy az a pernahajder elvitte magzatját a világba. Más is van, úgy, mint tisztelet teljeskörű hiánya, a pernahajder neveltetéséből kifolyólag, és Seronsztón csak azért nem nyitja ki a pofáját, csak egy résnyire, a miheztartás végett, mert szereti az elsőszülött lányát.
Szóval, a fogadalma, ott a homokozó szélén, az...elfútta a szél, na.
A férj meg dühöng, és fújná a magáét, ám Seronsztón csitít. Nyilván, hiába lóg a férjen és fogja be kézzel-lábbal a száját, azért annak csak van egy szabad végtagja, és felhívja a pernahajdert, és úgy apósosan beolvas neki.
És ilyenkor Seronsztón fog egy vasalót, és nekilát elsimítani az ellentéteket. Megcirógatja a férj fejét, belebirizgál a szakállába: "jaj, apa, ne légy ilyen vad, hidd el, ettől csak eltávolodik a gyerek". Aztán marokra kapja a telefont, mikor a férj nincs a közelben, és halkan suttogva, mint mikor verset mesélt neki, úgy két évesen, amikor ordított a lány a rajta esett sérelem miatt, éppen azzal a hangsúllyal megnyugtatja a nagyfaluba költözött gyerekét.
És a férj lecsillapodik, a lány abbahagyja a bőgés.
Seronsztónban pedig ott munkál a tüske, a soha ki nem mondott vélemény.
Hagyja, hogy hadd élje az életét a gyerek. Mert ez olyan, hogy csak a saját kárán tanul.
Ha meg nem lesz kár, akkor örül Seronsztón.
De az aggodalom sosem fog múlni a szívéből.

2012. november 16., péntek

Seronsztón úgy gondolja...

...hogy nyilván nem kell illúziókba ringatnia magát, mert ha túl magasra mászik, onnan nagyobbat esik. Semmi különös, csak óvatos.
Tudományos megfigyelés: mikor a ciklusa elején jár, kiegyensúlyozott, és nyugodt. Aztán mikor jön a közepe, amiről sosem lehet tudni éppen mikor jön, mert ugye most van némi kavarodás a negyvenes évek után, szóval amikor a hormonjai így csinálnak ni: zzzzggzzzzzgggzzzzz, és óránként néhány percre a trópusokra utazik testileg, veri a víz, mintha a monszun kellős közepén ücsörögne, fújtat egyet, akár kettőt is, tarkótájékon pedig csurran az izzadtság, szóval ilyenkor már tudja, számíthat a meghülyülésre is.
És tényleg.
Paranoid elképzelései lesznek, részletes számlát kér a családi mobiltelefont illetőleg, aztán persze telefonál is, "mi a szentszarnak hívtál te huszas számot, ez a telefon a családé, te galád, tán a nőcikédnek van huszas száma?" aztán jön a válasz, keményen erőltetett nyugalommal a férj hangjában " életem, a főnököm is huszas, és igen, létezik hogy egy hónapban 28 percet beszélek vele, ha összeszarja magát az autó víz(faszomtudjamilyencsöve (seronsztonnemtudja) ) szóval, ne aggódj, nincs senkim!" és Seronsztón próbál megnyugodni, lekever magának gondolatban néhány taslit, nevelő jelleggel, és fél órás dúlás-fúlás, témobilnak való telefonálgatás után, lemondóan leteszi a készüléket, mielőtt még az ezernyi menüpontba lépés után az ügyintéző felvenné.
Akarja egyáltalán tudni Seronsztón, hogy volt-e vagy van-e valaki? Nem akarja. Igazán nem akarja, félti magát, és félti a mostani viszonylag jó állapotot, így hát próbálja tolakodó szívét odébb taszajtani a józan Esze, és mondja neki: mennyémá' innen. Akarsz te szarul lenni? Nem. Akkor húzzál szépen a helyedre, és dobogj szeretve tovább. Mert néha nem kell mindent tudni.
És a szíve a helyére zöttyen, és az Ész ezáltal a parát (paranoiát?)is kinyírja, csak egy morzsányi marad a lelke legmélyén.

Aztán meg ma jó napja volt Seronsztónnak, mert ment reggel az autóval, és előtte haladt egy busz, és a busz hátsó ablakának üvegén keresztül egy kicsi lány integetett neki, lehetett talán három éves, és elég sokáig ment Seronsztón a busz után, és a kislány mosolygott, és Seronsztón is mosolygott, meg a piros lámpánál a kezével árnyéknyuszit játszott neki a kormány felett, és a kislány még jobban mosolygott, és aztán mikor elkanyarodott Seronsztón, és ment egy jó darabig, azon kapta magát, hogy még mindig vigyorog mint a tejbetök a stelázsin,  és jó volt így ez a taknyos reggel, persze Seronsztónnak eszébe jutott a nagyobbik lány, mert most nincsenek valami jóban, mert a férj indulatos, és realista, és Seronsztón szeretné ha minden rendben lenne, és kicsit fájt a szíve, hogy egyszer a nagyobbik is volt olyan kicsi lány, mint az, aki ma az autóbusz ablaka mögül integetett neki, akinek a Metro-ban matricát vett, az albumba például, mikor annyi idős volt, mint ez a kislány. Mindig csillogósat kért.

Aztán az is eszébe jutott ma Seronsztónnak, hogy kéne írni a Kölyöknek, akit még alig ismer, mert 8 év alatt kábé találkozott vele négyszer, és ha minden jól megy, most már sűrűbben fog, hiszen a férj fia, és annyi idős mint a kisebbik lánya, 17, és azon agyalt Seronsztón, hogy annyi mindent mondana nekik, a két lánynak, és a Kölyöknek, hogy kéne egy blogot nyitnia,  és írni nekik mindazt, amit egyébként nem mond el, mert nem úgy hozza a helyzet, de mondaná nekik, amitől szeretné Seronsztón, hogy jobb emberré váljanak, aztán persze eszébe jut Seronsztónnak, hogy hiszen ő sem jó ember, tele van hibákkal, milyen alapon, és milyen jogon? És különben is, hessegette el magától Seronsztón az ötletet, majd húsz év múlva, mert ilyent csak azok írnak, akik már bölcsek, öregek, és már a haláltól félve valamit akarnak maguk mögött hagyni, valami örökséget, és Seronsztón egyenlőre valószínűleg örökség helyett ökörségeket írna, így hát toljuk már ezt el úgy húsz évvel.

És dolgozik Seronsztónban a hétvége is, a felszabadultság, az öröm és a jókedv, a sírás és a morfondírozás elegye, a madárlátta pogácsa íze, a kopott, szakadt szélű kártya szétszórása az asztalon, a poharak koccanása, a tuccteilyentuccost kérdése, a mosolygó szem most tele fájdalommal, a bölcs hümmögés a szemüveg fölött nézve, a nemrég még a  halál árnyékában toporgó nő életvidám kacaja,  amitől Seronsztónban ismét átértékelődött sok minden, mert erről is eddig csak egyféle képpen volt tapasztalata, aztán most megmutatta neki M. hogy nem csak "úgy" lehet hozzá állni, és B. megnyugtató biztonságot adó közelsége, és Seronsztón megfogadta, hogy jövő nyáron vesz egy biciklit, és B. lesz az, aki megtanítja biciklizni, mert B.-ban bízik, csak P. szemében lévő fájdalmat tudná enyhíteni valahogy, mert azt nem volt jó nézni.
Seronsztón szeret. Tud tisztán, önzetlenül, csak önmagukért tudja őket szeretni.
És Seronsztón ilyenkor megnyugszik.
És tud tuccost.
Most már. :)

2012. november 8., csütörtök

Seronsztón mondja...

....nyugodtan légy boldog akkor, amikor úgy érzed, hogy boldogság van. Ezt azért mondja hősünk, mert ritka pillanatok egyike, amikor úgy igazán, aztán meg van az a pillanatsor, amikor hosszabb ideig tart a boldogság, ezért  sor, akár a szorosra fűzött gyöngyök, úgy tapadnak egymáshoz a boldogságpillanatok, hol is tartott tulajdonképpen? ja igen, szóval Seronsztón fél még egy kicsit boldog lenni, de másokat bíztat arra, hogy bátran legyenek, ő még fél egy kicsit úgy belül félrehúzódva. De csak néha. Nem mindig meri elhinni, hogy most minden oké, sőt, félve mondja Seronsztón, hogy most minden oké, úgy uszkve 95 százalékosan.
A franc se tudja, mi változott benne, de hogy valami, az biztos, mert sokkal higgadtabb, és nyugodtabb. Ami nyilván neki is jó, meg a közvetlen környezetének is, jóhogy, de ő belül valamiért olykor azt érzi, mintha viszketne.
Hogy mi viszket. A választ még maga Seronsztón se tudja, egyszerűen azzal magyarázza, hogy hiányzik neki az a forgószél, amitől átélt poklot, menyországot. Amitől kedve volt A Tevékenységhez, most is megvan, csak olyan langymeleg az egész, mintha lepisilte volna a kezét.
Azt a melegséget érzi, amely jó, főleg ha fázik az ember keze, de ha éppen nem, akkor csak kényelmetlen helyzet.
Hát mit mondjak. Seronsztón nem valami egyértelmű mostanában.
Nem hiányzik neki semmiféle érzelmi zűr. Nem hiányzik neki tulajdonképpen néhány családtagján kívül más. Mégis...
Valami tűz. Az hiányzik. Ott belül.
Néha falra mászom tőle. Hogy neki mindig van valami, amit kifogásolni kell.
Az a nagy arany igazság, hogy Seronsztón fél. Fél, hogy összetörik ez a kényelmes puha, meleg szeretet, (micsoda képzavar, mi?) amit most élnek meg a férjjel, de hát, mit tud tenni azon kívül, hogy parázik? Semmit.
Akár örülhetne is, hogy így van, nem?
Nem csak puffogtatná másoknak a fent említett bölcsességet.


A hormonjai szépen sorba rendeződtek, bár a változást érzi továbbra is, a mellei ciklus elején is olyanok, mintha éppen szoptatni készülne, mindkettő, (hogy miért nem tudott ez ekkora lenni, úgy 18-43 éves koráig!!! morogja) most, mikor már igazán nincs jelentősége, maximum még szívesebben fogja a férj a tenyerébe, és Seronsztón utána olvasott, hogy a peri időszakban bizony megesik, hogy a két kis alma, fél-fél sárgadinnyényire duzzad.
Seronsztón elégedetten gusztálja őket a tükörben, mert azért tetszik ám neki. :)
Szóval a hormonjai házatáján most ez a hír van.

Ha változás lesz, szólok. :)