Seronsztón elég nehéz időszakon van túl...

..., de már túl van rajta.
Mert Seronsztón és a hormonok harcában, kis időre a hormonok győztek, teljesen és totálisan felborítva az amúgy sem egyszerűen összerámolt hősnőnk bensőjét, viselkedését, és ami igen  borzasztó: a gondolkodását.
Nyilván az oldalbordája (mert legyen ez már oda-vissza jó, Seronsztón tesz a teremtésre, mert egyik nincs a másik nélkül, és a másik sincs az egyik nélkül) is jócskán beletiport összeaszott korpuszában őrzött lelkébe,  bakanccsal, mert mivel mással, hogy jól fájjon, és fájt is, de aztán rájött Seronsztón, hogy bizony-bizony, kiprovokálta, ha nem is teljes mértékben csak ő, ezt a zsigerek közé illesztett bakancstalpat.
De jót tett neki. Mert ennek a gyomrosnak köszönhetően változott a dolgokhoz való hozzáállása, megnőttek a távolságok, a látásmód, és még sok minden, amiről most itt nem tesz említést Seronsztón.
Most már nem fodrozódnak a hullámok a vízen, mert a férj azt mondta, hogy ő a víz, Seronsztón a szél, és ha a szél felkavarja a vizet, akkor ne csodálkozzon Seronsztón, hogy kurva nagy viharban találja magát. És idő kell.
Idő ahhoz, hogy a víz elcsendesedjen, még csak ne is fodrozódjon, és Seronsztón mint szél, csak cirógassa a víz felszínét, mert az a víznek is jó. Néhány széllökés még belefér, mert uncsi lehet szél nélkül vitorlázni ugye, de csak csínján, csak módjával.
Seronsztón megértette, de azért nyilván nem tud kibújni a bőréből, meg nem vághatja cirkuszoló hormonjait a kukába, ám igyekszik kordában tartani őket.
Egyébként azt mondja Seronsztón, hogy ez a perimenopausa időszak, ez tényleg van olyan macerás, mint a kamaszkor. Az ember állandóan szexelne, érzékeny, dilis, tisztára olyan, mint a nebántsvirág.
Seronsztón nem szereti magát egy virághoz hasonlítani, mert bár nőies, mégsem olyan hamvaslelkű, gondolja ő, hogy kemény mint a kád széle, pedig nem ám, látod? Seronsztón keresi magát, éppen úgy, mint kamaszkorában.
Tiszta diliház.
Egyszerre ápoló, és ápolt.
Áll a bál.