...látta, hogy a felhők elvonultak.
Még van néhány kósza bárányfelhő, de ahogy a zenében pattognak az ütemek, abban a ritmusban szívódnak fel a pamacsok, pukkannak szét, mint a szivárványszínben játszó szappanbuborékok.
Ezt szépnek szánta Seronsztón.
Mert most valahogy kék az ég.
Kölykök partiznak a kertben, a férj is jön, hazafelé tart, a mikróban egy fél óra múlva forog a tányéron a zöldborsófőzelék, pampepamperam, a férj jól fog lakni, lesz tükörtojás is, közös tévézés, közös vacsorával tervbe véve.
Pillanatnyi nyugalom, pillanatnyi idill, pillanatnyi boldogság a zenétől talán, vagy csak az érzet, hogy most a mérleg nyelve nem billeg, nyugton van a kis genya, bár maradna, de most úgy érzi Seronsztón, ha nem is marad, megtud majd küzdeni vele, mert odabent alakul a terv, az életre való terv, ami olykor pont úgy pukkan el, mint most a felhők, akár a szappanbuborék, de majd fújunk másikat, ne keseregj Seronsztón, mert ilyen az élet, hogy elpukkannak a buborékok, de míg van szappanod, és vized, és szívószálad, addig nem baj, fújni kell másikat.
Akkor fújjuk Seronsztón. Segítek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése