...olyan igazán nagy, akkor Seronsztón elmondhatja magáról, hogy igen, bekövetkezett, 43 és fél évesen bekövetkezett az, amire azt mondják.
Oké, gondolta Seronsztón, most akkor miután minden félelme valósággá vált, a paranoiának vélt dolgok életre keltek, és bebizonyosodott, hogy a "dolog" nem csak a fejében létezett, egyrésztől majd belepusztult, másrészről megkönnyebbült, hogy nem hülye, csak a maga módján, és hogy bizony az érzékei kitűnően működnek.
Az ilyen fordulópontokon - gondolta Seronsztón - az ember elgondolkodik. A hogyan tovább-on főleg.
Mert már semmi nem lesz olyan mint volt, és az esélye is kicsi annak, hogy jobb lesz, de lehet még más.
Neki más. Mert hogy a másiknak milyen lesz, az egyenlőre Seronsztónt nem érdekli, mert úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az életét, és igyekszik úgy élni, hogy függetlenedni tudjon. Bárkitől, és bármitől.
Azt is most tanulja, hogy hogy kell úgy élni, hogy neki jó legyen, aztán hogy a másiknak jó-e, azt majd eldönti ő maga, és úgy gondolja Seronsztón, hogy nem lesz katasztrófa, se világösszeomlás, ha ez a másiknak nem tetszik, egyetlen dolgot nem tehet meg: megint AZT. Mert előbb repül a piros sporttáska, életestől a magnólián is túl, ami még kapun belül van, tehát ha röpül, akkor röpül a nagy zöld kapun túlra.
És Seronsztónnak nem fog többé fájni, mert már annyira kifájt az elmúlt hónapok alatt, hogy kizárt dolog, hogy még egyszer annyira fájhasson.
Seronsztón hegyezi az érzékeit, de már nem fél a fájdalomtól.
Szóval itt ez a fordulópont Seronsztón életében, ami elmosta azokat az érzéseket, amelyekről azt gondolta, soha nem múlnak, persze maradtak, valami maradt, de az már nem az igazi.
A másik persze kapar, tegye, de Seronsztónt már nem izgatja, ha marad, marad, ha nem, akkor jön a forgatókönyv a piros sporttáskával.
Az élet megy tovább, a fordulópont után is, nem áll meg, tenni kell az életet, tudja ezt jól Seronsztón, még sok minden hiányzik az életéből, vissza kell szereznie a jókedvet, a felszabadultságot, a jó közérzetet, azt az energiát, amit képes volt egyetlen pillanat alatt semmissé tenni a másik.
Seronsztón most már nem érzésből csinálja. Mert megtanulta, hogy hiába akar a jóra törekedni, jónak lenni nem kifizetődő.
Vessétek meg.
Belőle ezt hozta ki.
Hogy ha nem érzésből, akkor miből?
Legyen költői ez a kérdés. Jobb az úgy.
