...az eseménytelen napok, csak kívülről látszanak eseménytelennek.
Seronsztón mai napja semmiben nem különbözött a többi naptól, talán annyi, hogy a progeszteron hiány következtében reggelente pecsételő vérzése van, a menstruáció megérkezéséig, de csak éppen hogy, aztán egész nap semmi.
Ezt már fásultan vette tudomásul, mert egy csomó dolog van, ami azért jobban idegesíti, holmi progeszteronhiánynál. Az kívül nem látszik.
A ráncok, azok látszanak.
Az arcán, a homlokán.
Azt szokta mondani Seronsztón, hogy nem tüntetné el soha a ráncait, hiszen az életének minden fontosabb állomásáról árulkodnak, ám ettől még nem szereti őket, mikor nőként néz a tükörbe.
A homlokán a vízszintes mély ráncok, a kíváncsiságáról árulkodnak. Az életre való rácsodálkozásról. A "jéééééé!"- ről. Tudod, mikor tágra nyitod a szemed, felszalad a szemöldököd, és tele lesz vízszintes ránccal a homlokod.
Az orra felett csúfkodó mély, függőleges ránc, az elmúlt évek gondjai rótták fel az arcára. A töprengés, a komorság, a depresszió. Talán olykor az értetlenség.
Az orrától a szája szegletéig szaladó keserű ránc, nevében benne van a jelentése.
Azt, az anyja halála írta rá mélyen a bőrére. A lelkében eluralkodó szomorúság, a szigorú szájtartás, és bizony, mit tagadás: Seronsztón meglehetősen kritikus személyiség.
Ha azt akarja, hogy valaki ne kerüljön közel hozzá, felvesz egyfajta szigorú arcvonást, amitől úgy néz ki, mint egy tengerészgyalogos őrmester, és embernek nem jut eszébe, hogy a közelébe férkőzzön. Ezt az arckifejezést alkalmazza a pénztárnál állva, a szomszédot látva.
Arra nem gondolt volna soha...hogy ez az arckifejezés, olyannyira belevésődik a húsába, hogy már normál állapotban is szigorúnak tűnik.
A nagyobbik baj, hogy a lelkébe is nyomot hagyott.
Tudod mije nincs Seronsztónnak? A szeme mellett szarkaláb. Olyan nevetőránc féleség. Pedig mosolygós ő, mégis, azt talán ritkábban teszi, ezért nem marad meg a nyoma. Csak a szemhéja ereszkedett meg, észrevette, hogy a szeme sarkát már nem tudja úgy kifesteni, ahogy néhány évvel ezelőtt.
Ez a Seronsztónban lakó nőt meglehetősen zavarja.
És Seronsztón tudja: ha a lelkén lévő ráncokat ki tudná vasalni, a tükörben látott ráncokat tán észre sem venné. Mert ki a fenét érdekel néhány ránc, ha odabent minden rendben van?
(a lélekráncokról később)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése