Seronsztón legalább másfél éve...

... nem járt itt. De nem is gondol utána, mennyi idő óta, hiszen nem fontos.
Ma este Lenny Kravitz énekli a fülébe, hogy Ain't no sunsine, és a világ, akár rendben is lehetne.
Lebontotta a téglafalat, bele telt két évbe, azóta a nyár óta igen, eltelt két év, mióta úgy érezte az élete megborult, felborult, a fenekét mutatta neki, a nem igazán szebbik felét.
Sok időbe telt a megbocsátás, sokkal többe, mint amennyi idő alatt saját magának megtudott, az valahogy hamarabb ment annak idején. De hát ugye minden szentnek, így van ez.
Szóval nincs már vörös téglafal, most már csak egy kis rózsaszín maradt abból a pirosból, de csak azért, mert felejteni úgysem tud, sosem. Semmit.
Seronsztón nincs egyedül. Vele van a Fájdalmat Okozó, akit nem akar most már nevén nevezni, aki tudja, az úgy is... Az élet konszolidálódott, és ha babonás lenne Seronsztón, akkor nem nézett volna még fél szemmel sem erre a blogra, félve, hogy ami fájt akkor, ami a félelmet okozta, megismétlődhet. De olyan isten többé nincsen, hogy úgy legyen.
Kibotorkált a sitt közül, a magára találás még várat magára, de az is megjön majdcsak, ha 45 évig várakozott rá, hát most már nem sürgeti.
A két éve elnyafogott problémák szép klisésen fogalmazva, a múlt homályába vesztek, a hőhullámmal, és félidős pattanásokkal, hisztikkel együtt. A homályba veszéshez köze nincs a konszolidációnak, egy kis gyógynövényes kúra segített ráncba szedni szaporodó hisztijét, rendetlen ciklusát, és minden nyavalyát, amit csak a középkorúság hozhatott.
Nincs éjszakai izzadás, nincs hőhullám, nagy cici az van, mert ez a gyógynövény tett róla, hogy ha Seronsztónnak nem adatott meg 45 évig, hogy elfogadható méretű keblei legyenek, hát most csinált neki olyanokat, hogy győzi nézni a fehérneműboltban a melltartókat, és mikor reggel felkel, telerakja a tenyerét mellel, úgy kel fel, hiszen a gravitáció...de Seronsztón nyilván örül, hogy szebb ciciket kapott az öregedéssel együtt, mint kamaszkorában volt, vagy egyáltalán valaha. Feneke is teltebb, azt a kis pocakot, ami fekve nem is látszik, ugyan ne vegyük már figyelembe jó? Fogjuk a jó kis háziszalonnára. Mert azt szereti. Nagyon.
Küzd még a ráncok ellen, győzködné magát, hogy kellene egy fáin kis botoxkúra úgy szemöldök közt, mert ott a ránc, meg az orrától fut a szája szegletéig, de ugye ez nem indok, az indok a migrén, ami szintén nincs, mióta gyógynövényt szed, de valamit csak ki kell találni. Aztán letesz róla, elballag a hipermarketbe, végignyálazza az összes olyan krémet, amelyen a 45+ (büdösbunkók, hát kell hogy lássák mit viszek a kasszához, mi? akkora betűkkel van ráírva a krémre! ) felirat díszeleg, és beteszi a kosárba, a pénztárcája oldalsó zsebébe tuszkolt spórolék apróból kifizeti, oszt jóvan.
Vannak ilyenek, igen. De a lelke nyugisabb. Talán azért is, mert a Fájdalmat Okozóval napi kapcsolatban van telefonon, és nem ő hív, de nem ám, a csomag lehetővé teszi, hogy bármikor beszélhessenek, és Seronsztón nem hív, hívja őt a Fájdalmat Okozó, és valahol megnyugtató, hogy ha folyton hívja, más nem léphet a képbe, és ezt a Fájdalmat Okozó csinálja, magától, hogy Seronsztónnak soha többé ne fájjon, azt mondta.
Seronsztón pedig hisz neki. A hit megvan, igen. A bizalom, az a bizalom, aminek kellene lenni, tán soha többé.
Seronsztónnak most más feladatai vannak. Nem a magánéletével kell most bíbelődnie, hanem magával.
Fontos dolga van. Le kell győznie a félelmeit.
Egyszer már nekiugrott, de egy hókuszpókusznak köszönhetően visszaesett, de úgy, hogy a fal adta a másikat.
Mivel sokkal többet leszek ezen oknál fogva itt, majd elmesélem mi volt, az elejéről. Lesz miért szurkolni neki. Velem tartasz?