... mert bár már, a piros betűs ünnepek eljövetelével, megszűntek a hőhullámai, cserébe ugye ismét itt a fürdőköpenyes két-há' napos időszak, amikor hol az ágyon fetreng kicsit laptopostól, úgy dolgozik a lelkem, látástól mikulásig, (na, ez így nem egészen stimmel momentán, mert miki itt, és ő mégis ) hol a slózira rohangál, hol belenyiffan a telefonba a férjnek " ne zavarj, szenvedek, jó?", hol gőzerővel nekilát takarítani, aztán, tíz perc múlva eldobja a porszívó szárát, és ledöglik az ágyra.
Ilyenek vannak vele. Végül is megszokta már, ő is és a család is, és a hormonok-Seronsztón harcból már csak annyi érezhető, hogy nem köt már bele az élő fába is, csak egyetlen pillanat alatt a plafonon van, ha valami jól felbosszantja. Mondogatja ő magában, hogy ohmmm, ohmmmm, a bánatooooohm fog ezen idegeskedni, de hát az emberi hülyeség kiveri nála a biztosítékot, alaphelyzetben is, hát még ciklus előtt, és benne ülve!
Szóval kódorog a lakásban talpig frottírban, tükröt még fogmosáshoz sem, és áldja a jóstent, hogy otthon dolgozik, mert így legalább tud.
Ennyit a piros betűkről.
Egyébiránt pedig elanyósodik. Szóval tipikus anyós lesz belőle, akárki meglássa, mert hogy egy fél teáskanál vízben megtudná fojtani azt a pernahajdert, aki a nagyobbik lányát felcibálta a nagyfaluba, holott hogy megfogadta, mikoron kicsiny lányai homokot ettek a játszón, és tömték bele a prejnerbalázs szájába, aki jóízűen fülig vigyorral ette a "süteményt", hogy jó is lesz, ha majd megnőnek a lányai, és párt választanak, mert Seronsztón nem lesz hagyományos értelembe vett anyós, akiről az anyósviccek szólnak, hát most nesze neked, nem hogy viccet, de kész adomákat lehetne anyósságáról írni.
Kriminális, nyilván van igazság abban, amit ő sérelmez, mert nem csak az a baj, hogy az a pernahajder elvitte magzatját a világba. Más is van, úgy, mint tisztelet teljeskörű hiánya, a pernahajder neveltetéséből kifolyólag, és Seronsztón csak azért nem nyitja ki a pofáját, csak egy résnyire, a miheztartás végett, mert szereti az elsőszülött lányát.
Szóval, a fogadalma, ott a homokozó szélén, az...elfútta a szél, na.
A férj meg dühöng, és fújná a magáét, ám Seronsztón csitít. Nyilván, hiába lóg a férjen és fogja be kézzel-lábbal a száját, azért annak csak van egy szabad végtagja, és felhívja a pernahajdert, és úgy apósosan beolvas neki.
És ilyenkor Seronsztón fog egy vasalót, és nekilát elsimítani az ellentéteket. Megcirógatja a férj fejét, belebirizgál a szakállába: "jaj, apa, ne légy ilyen vad, hidd el, ettől csak eltávolodik a gyerek". Aztán marokra kapja a telefont, mikor a férj nincs a közelben, és halkan suttogva, mint mikor verset mesélt neki, úgy két évesen, amikor ordított a lány a rajta esett sérelem miatt, éppen azzal a hangsúllyal megnyugtatja a nagyfaluba költözött gyerekét.
És a férj lecsillapodik, a lány abbahagyja a bőgés.
Seronsztónban pedig ott munkál a tüske, a soha ki nem mondott vélemény.
Hagyja, hogy hadd élje az életét a gyerek. Mert ez olyan, hogy csak a saját kárán tanul.
Ha meg nem lesz kár, akkor örül Seronsztón.
De az aggodalom sosem fog múlni a szívéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése