Amelyből megtudhatod, hogy sokszor kell játszmázni...

...mert egész egyszerűen igény van rá.
Na nem Seronsztón részéről, hiszen Seronsztón örülne a legjobban egy játszmamentes életnek, de hát, egyedül kevés hozzá.
Így hát jön a bizonytalanságban tartás, a "soha nem tudhatod mire számíthatsz tőlem" című játék. A furcsán vidám hang, hirtelen hangulatváltozás, rinyáló picsából tök normális vidám csajjá, a "beszélgetek és tévézek" sms válasz a kérdésre: mit csinálsz? És már jön is a válasz: "kivel beszélgetsz?" így legyen Seronsztónnak ötöse a lottón, mert hoppá kicsikém, ha valamit nem tudsz tutira, hanem megpendül Seronsztón hangjában "valami", máris felkelti az érdeklődést, a Férfiban. Hát kell ez? Kell ez a játszma, hogy észrevedd, és hogy csodálkozol, ha a jövő heti egyedüllét nem tölti el félelemmel, hanem még Seronsztón nyugtatja a Férfit, hogy nyugika, jól elleszek én egyedül is, amitől a Férfi forgatni kezdi a szemeit, mi a szar van, hiszen eddig egy nyúlfül volt, és mindig kellett hogy legyen mellette  valaki, mert fél a pániktól, az egyedülléttől...
És mindezt úgy játszmázza, hogy fehér és ártatlan, mint a ma született bárány, de jól van, ha játszma kell ahhoz, hogy figyelj Seronsztónra Férfi, hát akkor itt vagyok, jól nézz meg, mert nem lesz ezentúl egy  biztos perced felőlem, úgy, mint régen, amikor havonta baszta ki az ablakon a Férfit Seronsztón, de mióta gyűrű fonódott az ujjára Seronsztónnak, azóta kurvára  biztos vagy a dolgodban, mi?
Hát, Seronsztóntól tényleg soha nem tudhatod, hogy mire számíthatsz. Mert Seronsztón már tudja...nyolc év után kellett hogy rájöjjön: Seronsztón és a Férfi/férj között, nincs, és nem is lehet demokrácia. Egyszerűen azért, mert lehet, hogy ez lenne a normális, de nem működőképes.
Ez van.
Most pedig egy részlet kedves régi ismerősöm tollából, aki Dzsonmekléjn, és kedvelem az esze járását, biztos jó haverok lennénk, csak éppen olykor falra másznék tőle, a kurva racionalizmusa miatt.
Íme:
Rengetegen feladták már,és csak hagyják hogy sodorják a történések pedig tudhatnák :a saját jövőjüket csak ők határozhatják meg.
Csak tőlük függ.Hányan beszélik be maguknak önnön szerencsétlenségüket,alk​almatlanságukat,és hiszik csupán ennyi telik tőlem ennyire vagyok képes,éppen ezért ennyi jár nekem.Ugyanilyen alulértékelésből hányan,és hányan választanak magukhoz méltatlan társat csak azért mert félnek a magánytól.Hányan,és hányan élik le életüket törpejárásban csak hogy egy szinten legyenek éppen választott párjukkal.Rengeteg ember kiskiflinek képzeli magát pedig éltető kenyér is lehetne.Vajon ki tart tükröt eléjük?Vajon ki világosítja fel őket önnön nagyszerűségükről?Lehet már el se hinnék hisz az életük jó részét törpejárásban élték,és éveken át rossz tulajdonságaikat hangsúlyozták önmaguknak,ezáltal szőnyeg alá söpörve a jó tulajdonságokat.
Minden​ ember azt keresi aki kiegészíti őket,akivel az Egyet alkotják de kevesen vannak akik megtalálják.A kérdés ha ott van előttük tudják-e,hogy Ő az,vagy tovább keresik nyugtalanul? Hátha csak illúzió.Vagy az ember megalkuszik a pillanatnyi lehetőséggel?Vajon ez mennyire teszi boldoggá?
Ő adja-e alább vagy a másikat próbálja felemelni?A társas kapcsolatok csupa megalkuvások.Mi van ha az egyik nehezebben alkuszik?Vége?Vagy vannak megalkuvás nélküli történetek?Büszkén élni valaki mellett,és megőrizni a tartást?Vajon megy ez így együtt?Mikor nem kell kevesebbnek lenni,vagy többnek látszani?Egyáltalán van aki tudja a választ?
De ami talán a legfontosabb :kellenek a kérdések egyáltalán?
Osho,Müller​,Márai...franc.Minek ezen ennyit agyalni?
Csak megy a rinya,hogy "keresem az igazit",de ez egy hatalmas baromság,mert minden kapcsolat igazi.Tökmindegy meddig tart.Akkor és ott az az igazi...Különben kár belekezdeni.
Most is azt mondom mint mindig :Csak éljetek őszintén,keressétek,és szeressétek egymást.Abból túl nagy baj nem lehet.És nem érdekes meddig tart,vagy mi lesz holnap.Hisz' lehet nem is lesz holnap.

Tök normális ahogy gondolja, nem?
Két világmegmentés között, féloldalas vigyorral, fehér trikóban.