2012. november 8., csütörtök

Seronsztón mondja...

....nyugodtan légy boldog akkor, amikor úgy érzed, hogy boldogság van. Ezt azért mondja hősünk, mert ritka pillanatok egyike, amikor úgy igazán, aztán meg van az a pillanatsor, amikor hosszabb ideig tart a boldogság, ezért  sor, akár a szorosra fűzött gyöngyök, úgy tapadnak egymáshoz a boldogságpillanatok, hol is tartott tulajdonképpen? ja igen, szóval Seronsztón fél még egy kicsit boldog lenni, de másokat bíztat arra, hogy bátran legyenek, ő még fél egy kicsit úgy belül félrehúzódva. De csak néha. Nem mindig meri elhinni, hogy most minden oké, sőt, félve mondja Seronsztón, hogy most minden oké, úgy uszkve 95 százalékosan.
A franc se tudja, mi változott benne, de hogy valami, az biztos, mert sokkal higgadtabb, és nyugodtabb. Ami nyilván neki is jó, meg a közvetlen környezetének is, jóhogy, de ő belül valamiért olykor azt érzi, mintha viszketne.
Hogy mi viszket. A választ még maga Seronsztón se tudja, egyszerűen azzal magyarázza, hogy hiányzik neki az a forgószél, amitől átélt poklot, menyországot. Amitől kedve volt A Tevékenységhez, most is megvan, csak olyan langymeleg az egész, mintha lepisilte volna a kezét.
Azt a melegséget érzi, amely jó, főleg ha fázik az ember keze, de ha éppen nem, akkor csak kényelmetlen helyzet.
Hát mit mondjak. Seronsztón nem valami egyértelmű mostanában.
Nem hiányzik neki semmiféle érzelmi zűr. Nem hiányzik neki tulajdonképpen néhány családtagján kívül más. Mégis...
Valami tűz. Az hiányzik. Ott belül.
Néha falra mászom tőle. Hogy neki mindig van valami, amit kifogásolni kell.
Az a nagy arany igazság, hogy Seronsztón fél. Fél, hogy összetörik ez a kényelmes puha, meleg szeretet, (micsoda képzavar, mi?) amit most élnek meg a férjjel, de hát, mit tud tenni azon kívül, hogy parázik? Semmit.
Akár örülhetne is, hogy így van, nem?
Nem csak puffogtatná másoknak a fent említett bölcsességet.


A hormonjai szépen sorba rendeződtek, bár a változást érzi továbbra is, a mellei ciklus elején is olyanok, mintha éppen szoptatni készülne, mindkettő, (hogy miért nem tudott ez ekkora lenni, úgy 18-43 éves koráig!!! morogja) most, mikor már igazán nincs jelentősége, maximum még szívesebben fogja a férj a tenyerébe, és Seronsztón utána olvasott, hogy a peri időszakban bizony megesik, hogy a két kis alma, fél-fél sárgadinnyényire duzzad.
Seronsztón elégedetten gusztálja őket a tükörben, mert azért tetszik ám neki. :)
Szóval a hormonjai házatáján most ez a hír van.

Ha változás lesz, szólok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése