Hát, tudjátok...

...Seronsztón most egészen jó periódusát éli.
Köszönhető ez annak a mélyreható válságnak, ami úgy kirángatta a depiből, hogy szinte nyom nélkül eltűnt a parájának egy része, szóval azért ha szar is volt, mégis hálás lehet a férjnek, hogy jól megtiporta, hiszen ha az nem lett volna, mármint a tiprás, akkor egy megregulázott Seronsztónnal szegényebb lenne a világ, mert most mindenféle erőfeszítés nélkül megregulázott viselkedésű lett.
Mintha a hormonokat szétfútta volna egy ciklon, és a helyére rendezte volna, Seronsztón mondja nektek, hogy egy hatalmas érzelmi kavarodás, olykor csodákat tud tenni.
Aztán meg van egy fal, amelynek napokon keresztül nekidőlt Seronsztón, A. nélkül nem ment volna, és Seronsztón, sőt a férj is sokat köszönhet neki, mert mindig pontosan tudta, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy Seronsztón, sőt a férj is másként lásson bizonyos dolgokat, és helyzeteket
De ne akarjatok magatoknak olyan regulát, mint amilyent ő kapott. Próbáljatok meg anélkül rendet csinálni odabent.
Egyébként meg kívánok mindenkinek egy falat. Hogy a fejét nekiverje, ha nem tud viselkedni, és egy másik falat is, amelynek nekidől, ha gáz van, és éppen összeesni készül.
Úgy hívják A barát.

Seronsztón elég nehéz időszakon van túl...

..., de már túl van rajta.
Mert Seronsztón és a hormonok harcában, kis időre a hormonok győztek, teljesen és totálisan felborítva az amúgy sem egyszerűen összerámolt hősnőnk bensőjét, viselkedését, és ami igen  borzasztó: a gondolkodását.
Nyilván az oldalbordája (mert legyen ez már oda-vissza jó, Seronsztón tesz a teremtésre, mert egyik nincs a másik nélkül, és a másik sincs az egyik nélkül) is jócskán beletiport összeaszott korpuszában őrzött lelkébe,  bakanccsal, mert mivel mással, hogy jól fájjon, és fájt is, de aztán rájött Seronsztón, hogy bizony-bizony, kiprovokálta, ha nem is teljes mértékben csak ő, ezt a zsigerek közé illesztett bakancstalpat.
De jót tett neki. Mert ennek a gyomrosnak köszönhetően változott a dolgokhoz való hozzáállása, megnőttek a távolságok, a látásmód, és még sok minden, amiről most itt nem tesz említést Seronsztón.
Most már nem fodrozódnak a hullámok a vízen, mert a férj azt mondta, hogy ő a víz, Seronsztón a szél, és ha a szél felkavarja a vizet, akkor ne csodálkozzon Seronsztón, hogy kurva nagy viharban találja magát. És idő kell.
Idő ahhoz, hogy a víz elcsendesedjen, még csak ne is fodrozódjon, és Seronsztón mint szél, csak cirógassa a víz felszínét, mert az a víznek is jó. Néhány széllökés még belefér, mert uncsi lehet szél nélkül vitorlázni ugye, de csak csínján, csak módjával.
Seronsztón megértette, de azért nyilván nem tud kibújni a bőréből, meg nem vághatja cirkuszoló hormonjait a kukába, ám igyekszik kordában tartani őket.
Egyébként azt mondja Seronsztón, hogy ez a perimenopausa időszak, ez tényleg van olyan macerás, mint a kamaszkor. Az ember állandóan szexelne, érzékeny, dilis, tisztára olyan, mint a nebántsvirág.
Seronsztón nem szereti magát egy virághoz hasonlítani, mert bár nőies, mégsem olyan hamvaslelkű, gondolja ő, hogy kemény mint a kád széle, pedig nem ám, látod? Seronsztón keresi magát, éppen úgy, mint kamaszkorában.
Tiszta diliház.
Egyszerre ápoló, és ápolt.
Áll a bál.