...amelyből megtudhatjuk, hogy minden az apró részleteknél kezdődik.

Néhány éve Seronsztón észrevette, hogy akárcsak anyjának, vagy nagyanyjának, apró barna pöttyök jelentek meg a kézfején. Kétségbeesett kísérleteket folytatott, hogy eltüntesse ezeket a kor előrehaladását jelző öregségi szeplőket. Ám hiába kente citrommal, ecettel, és mindenféle csodakencével őket, hiába való volt a próbálkozása. Most, évekkel később, elfogadta, hogy igen, ez is annak a jele, hogy telik az idő. Az apró pöttyöket már békén hagyja, nem foglalkozik velük, mert ugyebár az elfogadás útját választotta a tiltakozás helyett. Igen, ezek azok az apró részletek, amelyek az idő múlásáról árulkodnak.
Seronsztón ma reggel felkelt, és úgy érezte, így a menstruációja előtt néhány nappal, hogy valaki, míg aludt elhelyezett egy fél kavicsbányát a melleiben. Felült az ágyban, és ahogy függőleges helyzetbe került, a mellei önálló életet kezdtek, és fájdalommal jelezték, hogy hamarosan itt van, az az átkozott néhány nap, amikor át kell hogy engedje a tennivalókat családjának, és bejelentse: - Most két nap táppénz emberek, mert dögrováson leszek!
És a család szorgalmasan ellátta Seronsztón helyett a háztartási feladatokat, mi több, a munkájában is segédkeztek.
Seronsztónnak olykor igen komoly lelkiismereti problémái támadtak ez miatt, hiszen, amit ők csinálnak ebben a két- három napban, azt neki kellene megcsinálnia, hogy jön ő ahhoz, hogy másra testálja a felhalmozódó feladatokat!
Ám a család, ismerve Seronsztón érzékenységét, és folytonos problémázását, két fazék elmosása, és a fürdőszoba takarítása közben megnyugtatta, hogy nem jelent nekik különösebb problémát ezen tevékenységek elvégzése. Kell-e mondanom, hogy Seronsztón ettől nem nyugodott meg?
Egyébként sem volt egyszerű együtt élni vele, ebben az időszakban.
Hiperérzékennyé vált, képes volt telezokogni egy halom papírzsebkendőt, ha látott a televízióban egy olyan érzelmes jelenetet, amin máskor minden gond nélkül átsiklott. Ám Seronsztón hüppögve állt a tévé előtt, és vörösre bőgte a szemeit.
Ebben az időszakban nőtt néhány feje is, mert az élő fába képes volt belekötni. Nem használt ez ellen sem jóga, sem agykontroll, se hideg vizes mosakodás. A józan esze kivette havi rendes szabadságát, és néhány napra magára hagyta. Paranoid elképzeléseivel, és önbizalom hiányos nyavalygásaival rendszeresen zaklatta élete párját, aki időnként levesztette a türelmét, és ismételten kilátásba helyezte, testének a Berettyóba való belefojtását, mondván, nem bírják az idegei, ő tényleg megérti hogy egy nőnek ilyenkor nem egyszerű, de Seronsztón próbáljon meg uralkodni rajta.
Seronsztón egy ideje ezen dolgozik. Olykor kicsúszik a kezei közül  önmaga irányítása. Főleg ebben az időszakban, amikor a klimax toporog a küszöbön. Mert hát minek a számlájára írja azt, hogy évekkel ezelőtt elviselhetőbb volt a menzesz előtt, most pedig egy hétfejű sárkány ébred fel a piros betűs ünnepek előtt reggelente?
Seronsztón kurvára szerencsés. Mert nagyon toleráns a párja, és a családja. Sokszor szégyelli is magát, miután a hormonok helyükre rendeződnek, és mire megjön a mikulás, már tisztán képes látni, és gondolkodni.
És olyankor nagyon szégyelli a néhány nappal ezelőtt, idiótaként viselkedő Seronsztónt.

(a ráncokról később)