...mert a dolgok villámgyorsasággal változnak, ahogy a dolgok alakulásától függően az életkedve.
Amikor délelőtt még úgy érzi, minden rendben van, süt a nap, a lelkében is, nem csak kint, aztán elég egyetlen bumfordi, bunkó, kritikán aluli, minősíthetetlen megjegyzés, csak egyetlen kibaszott szó, és a feje tetejére áll benne minden.
Pedig már a menzesze se kínozza. Legalább az nem.
Hanem...
Szóval elég egy ilyen, sokjelzős szó, és szétcseszi az ideg.
Az a kurva tartás. Az. Mert tessék tudomásul venni: Seronsztón MINDEN, szinte mindent megtesz azért, hogy rendben legyenek a dolgok, és ezen oknál fogva igencsak nehezen viseli, ha belegyalogolnak szögestalpú cipőben a női mivoltjába (ezt a szót azért találták ki, mert nem tudták nevén nevezni, tuti) szóval menjen ám a picsába az, aki annyira tukó, hogy előbb nyitja ki a száját, mint mielőtt az esze járna, és Seronsztón nem érti, hogy hova lett az, aki ezzel a képességgel rendelkezett még néhány évvel ezelőtt? Elbunkult?
Nem hiszem, hogy mindig Seronsztónnal van a baj. Ki zárt dolog.
Seronsztón hiperérzékeny, sűrűn küldi el a bánatba a hormonjait, de ehhez, most ezeknek szerinte semmi köze.
Így kivülről nézve, én is így gondolom.
Mert a bizalmaskodás akkor van a helyén, ha a viszony is olyan.
Nyilván, legyinthetett volna, ha nem a női mivoltjáról (jesszus) lenne szó.
Seronsztón egy órája elkezdte írni, hogy jó.
Most meg azt kellett írnia, hogy nem jó.
Mert még a csontjában is fáj. Úgy megbántotta.
Seronszton iránti tisztelet vs. Büdösbunkó: 0-1.
A reményhalból meg főzzünk halászlét, momentán, jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése