Bejegyzés, amelyből kiderül...

...hogy Seronsztón mit nem szeret. Ezzel gyorsan akar végezni, mert nem akarja emlékeztetni magát arra, hogy mi is az, amit nem szeret. Sem magában, sem a világban.

Seronsztón nem szereti a mentális dilijeit. De még mennyire nem! Mint a kiköpött rágó a cipőtalphoz, úgy ragadt rá valamikor Seronsztónra a hepp, és most már szabadulna nagyon. (pölö erre is van ez a blog.)
Seronsztón nem szereti ha hülyének nézik, mert nem az. Seronsztón nem jogosan nem szereti a hazugságot, mert olykor beleesik ő is, hogy hazudnia kell, bár az utóbbi időben (években mérjük, jó?) nem szokott. Nagyon odafigyel erre.
Seronsztón nem szereti, hogy olykor gyáva, és kishitű. Ez utóbbi főleg idegesíti, és szívesen menne oda, ahol az önmagunkba vetett hitet osztják. Persze Seronsztón tudja: azt nem venni kell, de még csak nem is sorban állni kell érte, hanem önmagunk előtt ki kell érdemelni. Kvázi: tégy Seronsztón, aztán megjön a hit is. Ahogy Zorba mondta: kezdj el táncolni, aztán majd lesz zene is.
Seronsztón nem szereti ha valaki túl sokat beszél, és annak sok az alja. Alapból nem szereti, ha valaki feleslegesen szárítja a szája belsejét.

Seronsztón nem szereti, hogy csontos a lába. Mert a párnás, húsos lábfej, sokkal szebb.
Nem szereti a combján, az un. forgójánál, a szülések következtében kialakult "bricsessz"-t. A csontok szétcsúsztak, a lába vékony maradt Seronsztónnak, és a popsija két oldalán, ott  szélesedik ez az "izé".
Seronsztón nem szereti a mellkasa csontosságát sem, alapból nem szereti, hogy sovány. Elférne rajta 6-8 kiló, hogy olyan gusztusos legyen, mint a többi nő. Seronsztón jól tudja leplezni a soványságát a ruháival. Seronsztón tudja: nincs a világon olyan nő, aki elégedett lenne magával, és ez alól ő sem kivétel.
Ám ahogy az idő eltelt, ettől függetlenül, sokkal rugalmasabban kezeli a bőre petyhüdését,  a barna szeplőket a kézfején, amiről már említést tett, és azokat a mély ráncokat, amelyek az arcán láthatóak.
Vett is príma niveavizázs pjúrendnacsörelsz krémet, hátha. Pontosan tudja, hogy ez is hit, meg a rövidlátás kérdése. Szemüvegben sosem vizslatja magát a tükörben, mert lehet, hogy Elm utcai sikongás lenne belőle.

Seronsztón nem szereti a lustaságát. Hogy reggelente úgy megy bevásárolni, hogy egyetlen gramm festéket sem tesz magára, és csak felcopfozza a haját, felránt egy farmert, pólót, papucsot, és így klaffog el a boltba. A boltos kisasszonyok néznek is nagyot, amikor más dolga is lévén, kidekorálja magát, de előtte beugrik a reggeli bevásárlást elintézni. Seronsztón nem szereti, hogy smink nélkül nem lehet azt mondani rá: természetes szépség.

Annyi mindent nem szeret még, nehéz is lenne felsorolni. Nem az időnek van híján, hanem nem akarja. Egyáltalán, a "nem" szót nem szereti.
Az "igen". Az mennyivel dallamosabb, mint a pattogó "nem".

Seronsztón úgy döntött: marad az "igen"-nél.
Minden területén az életnek.

De Seronsztón sok minden elhallgat. Azt a sok mindent, amit nem szeret.
Pssszt...titok.

Seronsztón szereti...

.
... a hosszú szőke haját. Szereti a francia manikűrt, és a műkörmeit. Szereti a csinos ruhákat. A csajos dolgokat. Szereti a mutatós sminket az arcán.  Szereti ha barna a bőre, ám fél a napsütés káros hatásaitól, így hát nem napozik. Szereti a lábát, a hosszú combjait. Szereti a nagylábujja körmének formáját. Szereti, hogy puha és bársonyos a bőre, a Férj számtalanszor mondta már, hogy olyan finom bőre van, amilyen keveseknek. Szereti amikor hanyatt fekszik az ágyon, és a szeméremdombja kiemelkedik. Szereti mikor a Férj finoman belemarkol. Szereti a lapos, már szinte kamaszlányos hasát. Szereti az apró melleit, amelyet nem tart melltartó, soha. Szereti, ha a mellbimbója szinte átszúrja a pólóját. Szereti a tarkóján libegő szőke piheszerű hajtincseket, mikor felfogja a haját, és tükörből megnézi magát hátulról. Szereti a szeme zöld színét, szereti a tekintetét, akárcsak egy kíváncsi kis rókáé, huncut, ha a lelkében béke  van.


Szereti ami a fejében van, az agyát. A kimeríthetetlen kutat, a lehetőségek végtelen tárházát. Szereti, hogy egyensúlyban van benne a jó, és a rossz, és szereti, hogy a rosszat sem gyűlöli magában, mert kell az egyensúly. Szereti amikor nevet, és szereti ha nyugodt. Szereti a nyüzsgést, és szereti  a vidámságot. Szeret sírni is, mert az olyan lélekmosó tevékenység.
Szereti, hogy alapjában jó szívű, ám óvatos.
Olykor szereti, hogy magányos. Hogy vannak utak, amelyeket egyedül kell végigjárnia.
Szereti a fantáziáját. Hogy egy adott szituációt ezerféleképpen tovább tud gondolni. Hogy pislákol benne némi tehetség, ami talán egyfajta választ ad a: "minek is vagyok én itt?" kérdésre.
Seronsztón szereti, és büszke arra, hogy jó anya. Jó háziasszony, kitűnő szakácsnő. Szereti, hogy jó az ágyban, és hogy orálisan is bátor. Szexuális viselkedése kiszámíthatatlan, a Férj nem tudhatja: kurvát, vagy szende szűzlányt kap este?

Seronsztón szereti, hogy még csak  43 éves.

(a következő bejegyzésből kiderül, hogy mit nem szeret Seronsztón)

Következő bejegyzés, amelyből kiderül...

...hogy Seronsztónnak milyen gondolatok járnak a fejében az utóbbi időben.

Seronsztón folyton csak keresgéli magát.
Seronsztón folyton csak a múltban kotorászik, és azt a Seronsztónt keresi, aki volt valamikor.
Ma Seronsztón rájött, hogy öreg hiba hátrafelé nyúlkálni, mi lenne, ha Seronsztón azon dolgozna, hogy görcsök nélkül olyan lenne, amilyen, ki tudja, lehet, hogy a jelenleginél, és a réginél egy sokkal érdekesebb, élvezhetőbb Seronsztón bújna elő?
Seronsztón, tipikusan az az ember, akinek ezer, meg ezer terve van. Fejben. Ja.
A megvalósításhoz a frász se tudja, hogy mi kéne, talán némi "akarom" úgy igazán, ahogy mondani szoktam, gyomorból.
Seronsztón a hétvégén a magánéletét fésülte át, és próbálta rendbe tenni, ezzel együtt a saját világát, az eredmény egyenlőre 80%-os.
Itt volna ám az ideje, hogy Seronsztón ne azon rinyáljon, amin nem kéne, hanem a fejében kavargó terveket valóra váltsa, és vegye már tudomásul, hogy az életben a sikereket nem adják ingyen. Aztán, arról is leszokhatna már igazán, hogy ne a sikert hajszolja, hanem azokkal a dolgokkal foglalkozzon, amit szeret, mert ha ezeket csinálja, akkor akár melléktermékként a siker is megérkezhet.
Csak így szabad gondolkodnia.
Szedjük listába:
- Szeretné folytatni az írást. Na nem úgy, ahogy eddig, hanem felülről látva a dolgokat, mert ha belülről látja/érzi át, amit ír, abba olykor beledöglik. Ha sikerül ezt létrehoznia, akkor még a végén igaza lesz B-nek, hogy a humor lesz az erőssége, mert utólag, és kivülről bizony, nem esik nehezére a maga csípős módján, némi öniróniával szemlélni a dolgokat.
Seronsztón már unja a drámakirálylány szerepet. Nem neki találták ezt ki, a franc se tudja, mikor húzta fel ezt a gúnyát.
Persze, van olyan történet a fejében, ami meglehetősen drámai, de azt majd elteszi azokra az időkre, amikor majd annak lesz itt az ideje. De nem most.
- Szeretne tudatosan élni. Nem csak bele a világba, az érzései által vezérelve, hanem Élni szeretne. Nyilván, ahhoz az szükségeltetik, hogy kiszakadjon a virtualitásból, tehát, mérsékelje a gép előtt ülést. Ezt az utóbbi pár napban gyakorolta, és nem esett nehezére.
- Szeretne meggyógyulni. Ezt nem taglalja bővebben, mert ki kell dolgoznia egy TERVET.
Nyilván, segítséggel könnyebb lenne, de ha nincs, akkor nem marad más, mint egyedül.
- Több időt szeretne szánni a külsejére, mert nem elég nyihogni, tenni is kéne, és ami a legfontosabb, az ÖNKÉPÉT, amit belül lát magáról, és a tükörben, kissé ÁTFORMÁLNI. Több pozitív előjelű dolgot látni magán, és kevesebb negatív előjelűt.
- Mozogni is szeretne. Kezdte ezt két napja a kutyával, és keresi még azt, ami neki való lenne.
- És ami a legfontosabb: ne legyen ott, ahol neki nem jó. Ha nem érzi jól magát valahol, ne kényszerítse rá magát. (itt nem a magánélet értendő) Ha nincs kedve valakivel kapcsolatban lenni, akkor ne legyen. Joga van ezt megtenni, udvariasan, nyilván, minden surmóság nélkül.


Jaj, milyen kis cuki ez a Seronsztón! Édes aranypofa, milyen szépen eltervezi mindezt! Majd kíváncsi leszek, mennyi kitartása lesz hozzá, mert hogy azért  nem állt kétszer sorban, az biztos! De ne legyünk negatívak, bízzunk Seronsztónban, és alaposan rúgjuk seggbe, ha fel akarja adni! Mert Seronsztónnak olykor kell a fenékbe billentés, őt már csak ilyen fából faragták.
Persze, azért szeretjük Seronsztónt. A hibáival, és jó dolgaival egyetemben. Mert olyan kis elesett tud lenni olykor, de ha kell, kimereszti az oroszlánkörmeit.
Kíváncsi vagyok, vajon hogy rendezi tovább a dolgait.
Majd beszámolok. :)

Amelyből megtudhatod, hogy sokszor kell játszmázni...

...mert egész egyszerűen igény van rá.
Na nem Seronsztón részéről, hiszen Seronsztón örülne a legjobban egy játszmamentes életnek, de hát, egyedül kevés hozzá.
Így hát jön a bizonytalanságban tartás, a "soha nem tudhatod mire számíthatsz tőlem" című játék. A furcsán vidám hang, hirtelen hangulatváltozás, rinyáló picsából tök normális vidám csajjá, a "beszélgetek és tévézek" sms válasz a kérdésre: mit csinálsz? És már jön is a válasz: "kivel beszélgetsz?" így legyen Seronsztónnak ötöse a lottón, mert hoppá kicsikém, ha valamit nem tudsz tutira, hanem megpendül Seronsztón hangjában "valami", máris felkelti az érdeklődést, a Férfiban. Hát kell ez? Kell ez a játszma, hogy észrevedd, és hogy csodálkozol, ha a jövő heti egyedüllét nem tölti el félelemmel, hanem még Seronsztón nyugtatja a Férfit, hogy nyugika, jól elleszek én egyedül is, amitől a Férfi forgatni kezdi a szemeit, mi a szar van, hiszen eddig egy nyúlfül volt, és mindig kellett hogy legyen mellette  valaki, mert fél a pániktól, az egyedülléttől...
És mindezt úgy játszmázza, hogy fehér és ártatlan, mint a ma született bárány, de jól van, ha játszma kell ahhoz, hogy figyelj Seronsztónra Férfi, hát akkor itt vagyok, jól nézz meg, mert nem lesz ezentúl egy  biztos perced felőlem, úgy, mint régen, amikor havonta baszta ki az ablakon a Férfit Seronsztón, de mióta gyűrű fonódott az ujjára Seronsztónnak, azóta kurvára  biztos vagy a dolgodban, mi?
Hát, Seronsztóntól tényleg soha nem tudhatod, hogy mire számíthatsz. Mert Seronsztón már tudja...nyolc év után kellett hogy rájöjjön: Seronsztón és a Férfi/férj között, nincs, és nem is lehet demokrácia. Egyszerűen azért, mert lehet, hogy ez lenne a normális, de nem működőképes.
Ez van.
Most pedig egy részlet kedves régi ismerősöm tollából, aki Dzsonmekléjn, és kedvelem az esze járását, biztos jó haverok lennénk, csak éppen olykor falra másznék tőle, a kurva racionalizmusa miatt.
Íme:
Rengetegen feladták már,és csak hagyják hogy sodorják a történések pedig tudhatnák :a saját jövőjüket csak ők határozhatják meg.
Csak tőlük függ.Hányan beszélik be maguknak önnön szerencsétlenségüket,alk​almatlanságukat,és hiszik csupán ennyi telik tőlem ennyire vagyok képes,éppen ezért ennyi jár nekem.Ugyanilyen alulértékelésből hányan,és hányan választanak magukhoz méltatlan társat csak azért mert félnek a magánytól.Hányan,és hányan élik le életüket törpejárásban csak hogy egy szinten legyenek éppen választott párjukkal.Rengeteg ember kiskiflinek képzeli magát pedig éltető kenyér is lehetne.Vajon ki tart tükröt eléjük?Vajon ki világosítja fel őket önnön nagyszerűségükről?Lehet már el se hinnék hisz az életük jó részét törpejárásban élték,és éveken át rossz tulajdonságaikat hangsúlyozták önmaguknak,ezáltal szőnyeg alá söpörve a jó tulajdonságokat.
Minden​ ember azt keresi aki kiegészíti őket,akivel az Egyet alkotják de kevesen vannak akik megtalálják.A kérdés ha ott van előttük tudják-e,hogy Ő az,vagy tovább keresik nyugtalanul? Hátha csak illúzió.Vagy az ember megalkuszik a pillanatnyi lehetőséggel?Vajon ez mennyire teszi boldoggá?
Ő adja-e alább vagy a másikat próbálja felemelni?A társas kapcsolatok csupa megalkuvások.Mi van ha az egyik nehezebben alkuszik?Vége?Vagy vannak megalkuvás nélküli történetek?Büszkén élni valaki mellett,és megőrizni a tartást?Vajon megy ez így együtt?Mikor nem kell kevesebbnek lenni,vagy többnek látszani?Egyáltalán van aki tudja a választ?
De ami talán a legfontosabb :kellenek a kérdések egyáltalán?
Osho,Müller​,Márai...franc.Minek ezen ennyit agyalni?
Csak megy a rinya,hogy "keresem az igazit",de ez egy hatalmas baromság,mert minden kapcsolat igazi.Tökmindegy meddig tart.Akkor és ott az az igazi...Különben kár belekezdeni.
Most is azt mondom mint mindig :Csak éljetek őszintén,keressétek,és szeressétek egymást.Abból túl nagy baj nem lehet.És nem érdekes meddig tart,vagy mi lesz holnap.Hisz' lehet nem is lesz holnap.

Tök normális ahogy gondolja, nem?
Két világmegmentés között, féloldalas vigyorral, fehér trikóban.

Az a helyzet, hogy...

...Seronsztónon nem segített a piros betűs ünnepek megérkezte.
Továbbra is tipródik.

Érzi, hogy valami nem stimmel. Szétszedte a dolgot, megnézte színét és visszáját, a konkrét okot nem találta meg, de a zsigereiben érzi, hogy valami nem jó.
Próbált változtatni. Rendes lenni, nem hisztis, egyszerűen csak olyan, amilyen. Ragaszkodó, kedves, ám gyanakvó.
Ma a  férj, közölte vele: nem tetszik neki, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy szokott (igen, Seronsztón a szokások rabja talán, mert az valami biztonságot ad, nyugalmat, hogy minden rendben) akkor Seronsztón bizalmatlankodni kezd. Mindenre okot, és magyarázatot keres.
Seronsztón is érzi, nem jó így.
Teher Seronsztón aggódása a férj testi épsége iránt.
Teher, ha furcsállja, ha nem olyanok a dolgok, ahogy megszokta.
Teher Seronsztón féltékenysége.

Erre valami megoldás kell.

Seronsztón úgy döntött, hogy változtat a dolgokon.
Úgy, hogy meglepően nem úgy fognak történni a dolgok, ahogy szoktak.
Seronsztón sem lesz olyan, amilyen szokott. Szöges ellentéte lesz annak, aki eddig volt.
Nincs kidolgozott technika, megy az ösztönei után.

Érzi, hogy változtatni kell. Azért nem lesz ám az egyszerű, és az eredmény erősen kétséges.

Mert így nem maradhat, a helyzet rosszabbodni fog, ha nem lesz változás.

Blöffölni nem szép dolog, de ha a pókerban bejön, hátha az életben is...
És ez is egyfajta változás. Ha már a megszokások nem jók...

Egy rövidke bejegyzés, amelyből kiderül...

...hogy Seronsztónnak tele a töke a meleggel. Egyébként sem szereti a meleget, hát még így, hogy éppen annak örvendhet, hogy ismét bebizonyosodott, még mindig képes lenne gyermeket a világra hozni.
Na persze, esze ágában sincs, ilyesféle cselekedet, mert Seronsztón tudja: a petéi már talán nem alkalmasak arra, hogy gyermekvállalásba fogjon, másrészt, már az idegrendszere se viselne jól egy kukoricacsőnyi nagyságú apró élőlényt.
Seronsztónnak mással is tele a töke. Többek között magával, mert folyton bizonytalankodik. Magában, élete párjában, szinte már a paranoia határát súrolja a dilije.
Fél.
Seronsztón egyébként is fél egy csomó mindentől. De kicsinyes képzelgései segítenek még tovább gyűrűzni a parát, és olyan szinten bizalmatlan, hogy az más számára már több, mint kellemetlen.
Nem... Nem attól fél, hogy esetleg lecserélik egy másikra. Hanem attól, hogy ő maga, egy harmadik fél nélkül sem szerethető már.
És ez nem állapot. Valamit tennie kell.
Most éppen azon agyal, hogy azon kívül, hogy uralja a dilis gondolatait, mit csináljon, hogy elmúljon ez a félés.
Hogy visszatérjen, az a néhány évvel ezelőtti Seronsztón, aki volt.
Mert az, tuti szeretve volt.
A mostani rinyagép, nem csoda, ha nem szerethető.
De Seronsztón olyan: ha  valamit akar, és igazán, gyomorból akarja, akkor azt megcsinálja, véghezviszi, eléri.
Én szorítok neki.