...megkönnyebbült, mert az utolsó, hallod? az utolsó pillanatban rántotta vissza a reményhallal teli kezét a fazék fölül.
A remény meg olyan kis szemétláda valami, amit nem tudsz lerázni magadról, mert nem hagy el sosenem, egy pici mindig marad a lábos alján.
Én nem tudom mi a szentség van vele, de hogy mostanában olyan, mintha a júliusi kánikulában elkezdene esni a hó.
Meghökkentő, és kiszámíthatatlan.
Nyilván, nem csak ő a hunyó, ezt pontosan tudja Seronsztón.
De most inkább nem kiabál el semmit, de annyit elárul, hogy valahonnan a "mélyibül" kezd előjönni az a régi határozott (ám nem undok és utálatos hisztis) Seronsztón, akit eddig keresett, és talán most megtalálta, legalább is az ízét már érzi a szájában.
A hormonokra meg nagyon haragszik Seronsztón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése